Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Előszó

Előszó E

~ zerkilencszázkilencvennégy októberében a Szentendrei Képtárban megrendeztük azt a kiállításunkat, mely a későbbi Szentendrei Festők Társasága tagjainak első szentendrei megjelenésétől, 1926-tól kezdve 1935-ig terjedő időszak eredményeit kívánta bemutatni. A kiállítás részleges eredménye volt annak az 1992 végén megkezdett kutatásnak, melyet a Szentendrei Ferenczy Múzeum munkatársaiként indítottunk, s melyhez megnyertük a szentendrei művészetben régóta „otthon lévő" Benedek Katalint és Tóth Antalt is. Munkánk nagymértékben támaszkodott Haulisch Lenke „Szentendrei festészet" című monográfiájára — mely segítséget nyújtott mind a művészek, mind a műtárgyak elfogulatlan együttlátásához. Kiállításunk ennek következtében bátran felvállalta mindazt a stílustörekvést és tematikai sokszínűséget, amely ennek az első évtizednek a műtárgyanyagát jellemezte; nagybányai szellemben alkotott tájképeket — köztük korábban nem ismert darabokat is —, de az egyidejűleg készült portrékat, aktokat, s néhány, a helybeli plébániatemplom freskóihoz tartozó kompozíciót. A kiállítás tovább erősítette azt a meggyőződésünket, hogy színvonalas festők csoportosulásának volt a helyszíne Szentendre már az első évtizedben, 1935 előtt is. Az első évtized vége korszakhatárnak látszott a szentendrei művészetben a stiláris eredmények alapján és művészetszociológiailag egyaránt. Ezért kértük meg Tóth Antalt, hogy az eddigi kutatások alapján, de teljes sokrétűségében tárja fel a művészek szervezeti kapcsolatait, a városban megforduló alkotók itt-tartózkodásának „jogcímét", megmozdulásaikban megnyilvánuló, sokszor rejtett szándékaikat, — a csoport identitását tehát. Benedek Katalin ebben a tágas társulásban elemezte a művészek egy csoportjának nagybányai és párizsi tájékozódását. Jómagam egy műfaj, a tájkép felől adtam áttekintést: volt-e — akár csak rövid életű — stílusegység a Szentendrén festett tájképek körében. Bodonyi Emőke a hazai neoklasszicizmus törekvéseinek egységében kutatta a szentendreiek eredményeit, s megállapította, hogy mindenestől a harmincas évek hasonló irányulású magyarországi törekvései közé tartoznak, annak többrétűségét tükrözik a szentendreiek törekvései. Kratochwill Mimi dolgozata Czóbel 1935 előtti magyarországi kapcsolatairól ugyancsak művészetszo3