Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Benedek Katalin: A francia orientáció és nagybányai hagyományok a szentendrei festők munkásságában 1926–1935 között

teremtődik meg a couleur locale, mely semmihez sem hasonlítható. így történhetett meg, hogy szervezkedésük eredeti célja: — legyen a nagybányai iskola utódja — helyett egy mesés állapot keletkezett. „A művészet ezen zárkózott szigetén minden művész egy-egy sziget." Rövid áttekintésünk az indulókról szól. A kibontakozás aranykora tulajdonképpen a harmincas évek második felére esik és tart napjainkig. Válogatásunk róluk szól, akik sorsukat tették Szentendrére. Másokat esetleg más vonzások csábítottak vagy korai haláluk torlaszolta el útjukat, de hulló csillaguk fénye is ott ragyog a közös horizonto'n. ÖSSZEFOGLALÁS Boromisza Tibor — Perlrott Csaba Vilmos társaságában — indult legkorábban Nagybányáról a francia fővárosba. Párizs színei és Matisse sugárzó fényei megigézik. Ezt érzékelhetjük későbbi szentendrei akvarellsorozatán. Jeges Ernő jellegzetes szentendreisége egyaránt táplálkozik Nagybánya természetelvűségéből, de Cézanne befolyása is felfedezhető. A tájképfestő Ónodi Béla Barbizon emlékét vetíti Szentendre tájaira. Párizs nem hagyott enynyire mély nyomot a művészben. Paizs Goebel Jenőt kettős francia hatás éri: festői, Cézanne és Van Gogh, valamint irodalmi, a szimbolista költők révén. Ez utóbbi érintette meg mélyebben festészetét, s gazdagította szentendreiségét pszichologizáló jelképrendszerekkel. Czimra Gyulát nem a korábbi reflexiók, hanem az aktuális Párizs és Gauguin merész koloritja ragadják meg. A harmincas szentendrei évekre már egy lehiggadt, geometrizáló stílusban festi a kisvárosról szóló képeket. Deli Antal klasszikus, Louvre-beli tanulmányanyagával tette változatossá a szerkezetes szentendrei jelleget. Vörös Géza, Réti növendékként a plein air iránt is fogékony. Párizs után, Matisse és Gauguin nyomán a szín-sík-vonal egységét részesíti előnyben, ezzel bővítve e szentendrei tablót. Módok Mária érzékeny nő-művész. Ebben a minőségében igyekszik a Nagybánya—Párizs—Szentendre szintézist megvalósítani. Nagybányát sem feledve, az École de Paris szellemével frissíti a dunántúli couleur locale-t. Ilosvai Varga István polihisztorságát sugározzák vásznai. Második alkotó hazája Szentendre, itt találja meg, amit Nagybányán elvesztett. Cézanne, Utrillo és a feltörő kubizmus átmenetileg rabul ejtik. A szociális érzékenységű művészt Szentendrén minden megihleti, ami festőileg kifejezhető. Kmetty János korán ismerkedik Párizzsal. A kubizmus realitásához ragaszkodik, mert célja az ábrázolás. Nagybányát Szentendrén, a KUT szellemében folytatja. Szobotka Imre késői szentendrei. Rá is Cézanne és a kubizmus hatottak legnyomatékosabban. Diener Dénes Rudolf alanyi alkotó. A hosszú párizsi évek eredményét Szentendre áthatotta, benső meghittség kötötte össze őket. Perlrott Csaba Vilmos széles látókörű európai festő. Igazi neósként, a fauveok térítik el a meghaladott úttól. Nagybányaisága szentendreiségében is elkíséri élete végéig. Gráber Margit a francia ízlés képviselője. A harmincas évek szentendrei pasztelljei már ebben az ízlésben fogantak. 31