Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Benedek Katalin: A francia orientáció és nagybányai hagyományok a szentendrei festők munkásságában 1926–1935 között

engedi magához közelebb a természetet. A tárgyak rajza, körvonala hajlékonyabb, de őrzi az eredendően kubisztikus jelleget („Csendélet", 1925; „Önarckép", 1928, „Nagybánya", 1930). „Csengő, hangtalan csend; kedves mély nyugalom"

27 árad ezekből a munkákból, melyek 1929-ben voltak láthatók a Tamás Galériában. A tájképek között találjuk a „Dunapart" címűt. Feltételezhetjük, hogy egy Szentendre környéki kirándulásra emlékezik. A harmincas évek elején munkásságának színtere megoszlik Nagybánya és Szentendre között („Szentendrei utca", 1930 körül, „Nagybányai séta", 1932). A két város együttes hatása alakítja stílusát, az azonos és különböző motívumok kölcsönhatása folytán. Szakmai közösséget vállal mindkét oldalon, s már 1929-ben tagja a Nagybányai Festők Társaságának. Ebben az időben született csendéletei is gazdagabbak, színesebbek az eddigieknél, a KUT franciás szellemét is idézik („Csendélet KUT folyóirattal", 1930 k.; „Gitáros csendélet", 1932). 1937. évi jelentkezése a Frankéi Szalonban több év termését öleli fel, köztük szentendrei keltezésűeket is. Kállai Ernő rátapint Kmetty piktúrájanak új vonására: „Kmetty képei ma már engedékenyen simulnak a természethez... Nem fojtják el, sőt hangsúlyozzák az alkotás érzelmi hevületét".

28 Ez a periódus a negyvenes években is folytatódik, részben jelezve a Szentendrei Festők Társaságának kezdeti célkitűzését a nagybányai hagyományok folytatására. Szobotka Imre évek hosszú során át hirdette munkáival, hogy a naturalizmus „külsőségei" és az impresszionizmus „esetlegességei" helyett valami mélyebbet és abszolútabbat akar kifejezni: a valóság lényegét keresi.

29 Ezirányú kísérleteihez a legtöbb lehetőséget a kubizmusban találja meg. Ő is a nagy kezdeményezőhöz, Cézanne-hoz nyúl, aki megmaradt a valóság talaján, s megmaradt festőnek. Szobotka mindig érzéki képet akar adni, ezért szívesen festi a laza összetételű, elaprózott formákat is. Tájképein a természet organikus egységét keresi. Tartalmas éveket tölt Párizsban, s ezalatt, majd ezt követően csiszolódik stílusa — magába foglalva a szerves élet ábrázolási feltételeit. Vásznainak komolysága az 1929-es és 1930-as nagybányai tartózkodás során felenged, sötét színvilágát a természet üde színharmóniája „világosította"

30 („Zazarparti táj", 1929; „Malom Nagybányán", 1930). Evvel a kivilágosodó palettával áll előttünk Szentendrén is, ahová 1934-ben a Kmetty Jánossal való ismeretség vonzza. Munkái — „Árokásás Szentendrén" (1934), „Szentendrei templom" (1934), — természetesen megtartják szerkezetességüket, ugyanakkor a festőibb témafelfogás már, az egy évvel később Zebegényben dolgozó Szobotka Imrét előlegezi. Diener Dénes Rudolf 1931-től dolgozik Szentendrén. Örömvágya, életszeretete áttűnik munkáin. Olajba alig mártott ecsettel bensőséges hangulatú tájakat, tárgyakat, csendéleteket fest. Ferenczy Károly növendékeként sokat felszív a nagybányai szellemből, s eredendő művészösztönétől vezérelve ezt a szellemiséget a minden porcikájával érzett és művelt piktúrával forrasztja egybe. Már hét év Párizs áll mögötte. Ezalatt ismerkedik meg a franciákkal (Bonnard, Cézanne), s befolyásuk mindvégig tartósnak bizonyul. Korai szent28