Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Dokumentumok

г DOKUMENTUMOK F J—

Jnnek a tárlatnak az a célja, hogy a dr. Starzsinszky László polgármester úr meghívására ideköltözött művészek nyári munkálkodásának eredményét bemutassa a város műértő közönségének. A polgármester uré a kezdeményezés érdeme, az б kulturális érzéke és művészetszeretete hozta létre a telepet. Az általa felvetett gondolatot Glatz Oszkár festőművész tanár, a Képzőművészeti Főiskola rektora vitte a megvalósulás útjára. Vállalta a vezetést és elhárította a megalakulás útjából a nehézségeket. Szentendre városa három épületből álló házcsoportot engedett át a művésztelep céljaira. Ideköltözött a nyár elején nyolc festőművész. Az épületek, bár ideiglenesen megfeleltek a kitűzött célnak, nem fekszenek a legjobb helyen és nincsenek annyira felszerelve, hogy a művészek télen át való ittartózkodását lehetővé tegyék. Ezért felmerült a gondolat, hogy a várostól nem messze fekvő Pismányba, vagy a Bükkös partjára helyezik át a telepet, ahol kellőszámú műtermet is építenének. A kultuszkormány szintén érdeklődéssel kisérte a művésztelep megalakulását és eddigi működését és a művészek remélik, hogy a jövőben fokozottabb gondoskodásra is méltónak fogja találni törekvéseiket. A polgármester úr hívó szavára összegyűlt művészcsoport tagjai nem idegenek egymásnak : festői felfogásban rokonok, célkitűzéseik hasonló irányúak. Most, hogy alkalmuk adódott a tömörülésre, együttesen, tehát észrevehetőbben képviselik felfogásukat s ezáltal munkálkodásuk szerephez jut a magyar piktúra fejlődésén dolgozó festőcsoportok működésének új árnyalattal való gazdagításában. Mind a fiatalabb generációhoz tartoznak, de már eddigi munkálkodásuk is eredményeket mutat fel. Számos díj és kitüntetés bizonyítja, hogy alkotásaik megismerésre találtak. Legulóbb a Szent Ferenc pályázaton a a Csernoch díj első nyertese közülük került ki, egyikük pedig ugyanakkor második díjat kapott. Komolyság jellemzi művészi hitvallásukat, nem akarnak divatosak lenni, hogy könnyű babérokhoz jussanak. Dekorativ khaosszá rendezett festői játékok nem elégítik ki őket, sem a merésznek látszó ábrázolási mód kiszámított vagy kiszámítható variációi. Merészségük abban áll. hogy minden irányban függetlenül, a maguk útját járják. Ezen az úton előrehaladnak, nem maradva a mások eredményeinek felhasználásánál. Festési módjuk modern, palettájuk világos, színekből támad és színekben él a víziójuk : a szín nemcsak ábrázoló és modelláló eszközük, hanem a dolgok poézisét jelenti számukra. Kifejezési eszközeikben biztosak — kiképzésüket Réti István iskolájában nyerték — szeretik az egyszerűséget, de nem primitívek. A szépet a természetben keresik, melyet nem naturalista szemmel néznek, hanem sejtelmes szimbolizmust értenek ki belőle és érzik a dolgok hétköznap feletti megnyilatkozását. Alkotásaik : egy-egy ilyen megnyilatkozás, egy divinációs óra mindenhatóságában feltalálva és értékesítve. Üj értékek születését csakis ettől a megújuló és akart odaadástól várják és nem a programmszerű követelmények végrehajtásától. Rozgonyi Mihály. 141