Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Soós Sándor: Székesfehérvár-Felsőváros népének gyalogos búcsújárása Kiscelbe (Celldömölkre)

Ügyünket ne felejtsd el, (Vagyis) Isten hozzád áldott szent Szűz, Tőlünk minden gonoszt elűzz."

86 Megkerülték a templomot, a Kálváriát és a templom elé érve búcsúzóul megcsókolták a küszöböt. Jobbról kifelé haladva végig a búcsúzó éneket énekelték. A temetőhöz érve a vezérzászlókat levették és a tasakokba tették, indultak hazafelé. 2. Az út hazafelé Fehérvár felé haladva minden ugyanúgy és ugyanott történt, mint Kiscell felé menet. Ugyanazokon a helyeken álltak meg, ugyanott aludtak, étkeztek mint Kiscell felé haladva. Ugyanazokat az énekeket énekelték. Mindössze egy változás történt a rózsafüzér mondásában, Kiscell felé dicsőségért végezték, Fehérvár felé haladva pedig az örvendetes olvasót mondták. Vasárnap délben Isztimérben ebédeltek. Isztimér német falu volt, de a búcsúsok tiszteletére magyar nyelvű misét mutattak be. Ebéd után itt átöltöztek ünneplőbe, a leányok világos - kék, rózsaszín - ruhát vettek fel, fejükre pedig mirtuszkoszorút tettek. A processzió „uzsonnya" időre ért a fehérvári búcsúkereszthez. Itt a kiskocsival ideérkező hozzátartozók már várták őket és étellel-itallal kedveskedtek a fáradt búcsúsoknak. A búcsúsok sajátos köszöntéssel üdvözölték a várakozókat: „Részed (része) legyen a szent búcsújárásban", mire a válasz: „Adja Isten lelked (lelke) üdvösségére". Ez a köszöntés még néhány napig megmaradt a visszatérés után is. Az uzsonna után a processzió is hozzájuk csatlakozott, gyalogosok és a szekerek megindultak a város felé. Útközbe a Gyurka kápolna mellett a bugyroskocsikról a bugyrokat áttették a saját szekerekre, de azok is bementek a templomig. A Palotai útról áttértek a Móri útra és a Fecske parti temetőt követő keresztnél két Miatyánkot és két Üdvözlégyet imádkoztak. Ennél a keresztnél várta a plébános a hazatérőket. Sokszor még rezesbanda is, amelyik a városba bevonuláshoz ezt játszotta: „Egek ékessége, földnek dicsősége, Magyarok asszonya, királynéja, Hozzád buzgó szívvel, köteles hűséggel járulunk Szentséges Szűz Mária Mint patrónánkhoz, édes Anyánkhoz, Teljes reménységgel folyamodunk és nagy ínységünkben fohászkodunk. Tekints kegyes szívvel és irgalmas szemmel, Koronás őseink kérelmére, Jöjj örökségednek, rettegő népednek, Melyért szent Szűz kérünk, védelmére. Míg bennünk egy ér mozdul vagy csepp vér, Fogja jóvoltodat emlegetni, Méltó hálaadással fog tisztelni."

87 A zenészek a búcsúvezetők elé álltak, úgy vonultak a templomig. A plébános a búcsúvezetőkkel együtt haladt. A leányok gyertyát vittek a kezükbe. Nagy tömeg a keresztnél csatlakozott a búcsús menethez, s így vonultak be a templomba. Itt a plébános köszöntötte a hazatérőket, akik a zászlókat lerakták, s hazamentek. Az otthonlévőknek átadták a szentképeket, a kegytárgyakat. Sokan hazaérve szenteltvízzel behintették a házat, mintegy megszentelve azt. A visszatérés után egy héttel, a vasárnapi búcsúsok miséjét követően volt a pénzügyek rende- -, zése. A búcsúelöljárók beszámoltak a bevételekről, a kiadásokról, s a végeredményt bevezették a pénztárkönyvbe. A megmaradt pénzösszeget vagy takarékba tették vagy valamilyen célra felajánlották.

88 " 25