Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Ikvai-Szabó Emese: Tárgyak, vágyak, tények. Múzeumszociológiai felmérés Szentendre múzeumaiban
9- Mit gondol: lehet-e és milyen módon javítani a múzeumokkal kapcsolatos marketing, PR, vagy közönségkapcsolatokra irányuló munkát? L.K.: Az átlagember a médiából nem sokat hall a szentendrei kiállításokról, kivéve a Skanzent. Legalább amit csinálunk, azt be kéne mutatni. F.R.: Kell korszerűsíteni ezen a területen. Pl. múzeumi kávéházakkal, ahol a művészek találkozhatnak a látogatókkal, eladhatnak, stb. A Ferenczy Múzeum udvarán lehetne ilyet létesíteni. A teremőrök viselkedése, kultúrája kritikán aluli, ezen is kéne változtatni. M.J.: A múzeum fáziskésésben van. Erre menedzser-szakembert kellene alkalmazni, aki a programjainkat "eladja". A Batthyány téren már lehetne reklámozni a múzeumot. A Képtár sok programra lenne alkalmas. A rendezők elsősorban a szakmának rendeznek, ez nem megfelelő hozzáállás. De nem mindegy pl. egy kiállítás címválasztása sem. K.M.: Szinte legfontosabb a PR munka és a múzeumszociológia. Nyomon kell követni a látogatói igényeket minden téren. A PMMI-nél is kellene egy propagandista. Ehhez szakember szükséges, mert pl. egy művészettörténész azt nem tudja, hogy az ő komoly ismereteit hogy kell átadni egy általános iskolásnak, egy nyugdíjasnak. Kötelezővé tenném a szakmán belüli tapasztalatcseréket intézmények között e téren is. S.S.: A kultúra valahol kemény üzlet, hiába tiltakozunk ellene. Az alapvető javítanivaló: a kiszolgálás. Ma a látogató mit kap? Egy jegyet, amivel végigmehet a múzeumon. És kész. Persze pénz kéne a változtatáshoz; vonzóvá csak nagy, látványos akciókkal tehető valami. Jelenlegi lehetőségeink mellett aprópénzre vagyunk kárhoztatva. Nem látok a kitörésre módot. Cs.-né B.É.: PR menedzsert kéne felvenni a múzeumba és a munkafeltételeit biztosítani kell. FT: Rengeteg beruházás kellene ehhez. Rendezvényeket, táborokat kéne szervezni. Sz.D.: Ki kéne lépni a falak közül, nyílt kiállításokat szervezve. Kis befektetéssel nagy haszonnal járna ez a módszer. 10. Lát-e Ön megtakarítási lehetőségeket, tartalékokat az Igazgatóság hatásköréhe tartozó intézményekben, az Igazgatóság munkájában? L.K.: A vegyszer beszerzéseket nagyban, központilag eszközölve (megye szintjén) megtakarítást lehetne elérni. Van olyan szer pl. ami kis mennyiségben nem is kapható. F.R.: Nincsenek anyagi tartalékok. Esetleg a jobb szervezés segíthetne. Pl. az autók futását össze lehetne hangolni. Egyszóval: a belső információ javítása hozhatna megtakarítást. M.J.: Az egész hálózatot egy intézményként felfogva - vésztartalékként! - esetleg a kis múzeumokat eltolt (csúsztatott) nyitvatartással lehetne üzemeltetni. Ez a teremőröket takarítaná meg. Kombinált belépők is növelnék a bevételeket. A munkaszervezésben is vannak még tartalékok. K.M.: Megtakarítási lehetőség nincs, de lehetne! A mostani szabályzók nem ösztönöznek erre, ezért ezeken kell változtatni. Pl., ha kereskedelmi tevékenységet is folytathatnának a múzeumok, vagy kulturális rendezvények, konferenciák rendezése, boltok, galériák működtetése engedélyezve volna, ez többletbevételt hozhatna. Rossz a múzeumokra kényszerített gazdálkodási rend: napi pénzfeladás van, de havi, csöpögtetett finanszírozás. Ez napi készpénzgondokkal is jár néha. S.S.: Öt év óta folyamatosan a tartalék-feltárással élünk. Át kellett szervezni a múzeumot, ami csökkentette a státuszokat. Meg kellett kurtítani a nyitvatartási. Szentendréről státuszok kerültek vidékre. A régészeti feltárások jelenleg technikai fejlesztést tesznek lehetővé - de ez nem tartható sokáig, mert a szakmai munka sérül. Most a határon vagyunk. További takarékossági 344
