Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán
a tanulási szempontból. Ha ez megvalósult, akkor jön a kérdés másik aspektusa: a serdülő ifjúság fizikai, szellemi, erkölcsi (N.B!) fejlődése könnyebben elérhető a fővároson kívül, jó adottságú településeken, mint Budapesten. „Legyen az ifjúság nevelésére berendezett intézet, iskola ott, ahol a gyermek testi fejlődésére a legalkalmasabb viszonyok vannak, tehát jó levegőjű, erdő és víz mellett fekvő vidéki városkában, de ez a városka ne legyen - egyrészt az előbb említett kultúrintézmények miatt, másrészt a gyermekek szülei miatt is - távol a fővárostól. Mert kétségtelen, hogy minden igénynek megfelelő intézetek létesítése esetén igen sok fővárosi szülő adná ilyen helyre tanulni gyermekét, s így a nevelendő bizonyos fokig a szülőkkel is kontaktusban maradhatna." /34/ A testi és szellemi, fizikai és erkölcsi tulajdonságok egyensúlyán nyugvó görög „etikumesztétikum" eszméjét véljük felfedezni a fenti logikai sorban. Nem mellékes az az érvelés sem, aminek eredményeként a „tudásra szomjas diákok hadának" fővárosba való özönléséből megvalósul az „átfordulás", a visszafelé való „özönlés". A cél tehát adott: minél több és minél többfajta, internátusokkal kiegészített iskolatípus letelepítése Szentendrén. Szerkezeti felépítésükben pedig - ahogy azt Antolik Arnold elképzeli - nem nehéz felfedezni a mai „campus"-ok csíráját. A tanulmányszerző ebben is megelőzte korát! Az akkori pomázi járás, a Szigetség és Visegrádtól a Duna jobb oldala, valamint Csobánka, Pomáz, Budakalász is közelebb van Szentendréhez, mint Budapesthez. Iskolázási szempontból tehát Szentendre kiválóan alkalmas lenne központnak. Az említett központ kialakításához az kellene, hogy pontos statisztika készüljön sürgősen a környék középiskolába járó tanulóiról, és mindazokról, akik középiskolába járhatnának. Ezeknek az adatoknak a birtokában lehet aztán kérvényezni és kieszközölni az illetékesektől, a döntést. Ahhoz pedig, hogy mindez funkcionáljon, "az érdekelt községekből középiskolai bizottságot kellene alakítani, amelynek egyetlen célja ennek az egy program-pontnak a megvalósítása volna." /35/ A szentendrei és országos szükségletet iskolák terén összhangba lehet hozni, pontosan a város szerencsés fekvése miatt. "És ha a mai iránynak egy gimnázium felállítása nem felel meg, ám legyen ez az iskola az újabb tipusú 8 osztályos gazdasági polgári iskola, legyen vincellér iskola, földműves iskola, vagy akár rendőrképző iskola is - a város szempontjából most az a fontos, hogy iskola és internátus legyen, amely életet, forgalmat hoz ebbe a városba, és lehetővé teszi az itt termelt cikkeknek a helyi piacon való értékesítését. "/35/ A szerző a gazdasági iskolát tartja Magyarország jövendő iskolatípusának. Az egyik ilyen profilú intézetet a szentendrei Teller igazgató vezette - sajnos nem Szentendrén, hanem Óbuda határában... Hogy a jövő mennyire a gazdasági iskoláké lett volna, hogy Antolik Arnold előrelátása mekkora volt, annak bizonyságául álljon itt egy későbbi, 1936-ból származó jegyzőkönyvi kivonat a szentendrei református egyháztanács június hó 11-én tartott üléséről: ы /lO.sz.kép/ XI./A VILLAMOS KÖZLEKEDÉS ÉS A HÉV ÜGYE Az ebben a fejezetben tárgyalt problémákat nagyjából meghaladta az idő(?Q. Ami viszont a mai ember számára is figyelemre méltó megállapítás, az az, hogy a vasút kiépítése magával hozza az iparosítást, ami pedig a lég- és vízszennyeződést "eredményezi". A vasút akkori drágasága miatt viszont Szentendre elkerülte azt a "lehetőséget". Persze, azért Szentendrének volt ipara, ha nem is számottevő. A XIX. századi kapitalizálódás szele Szentendrét is "megcsapta", noha a városi ipar már a kezdetektől tőke- és munkaerőhiányai küzdött. A tőkehiány enyhítésére a város 1869-ben Takarékpénztárt létesített 6.000 Ft alaptőkével. 184
