Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán
elültetni, állami ingyenes csemetével, egy városnak nem kiadási tétel. Csak persze ápolni is kellene 2-3 évig ezeket a fákat, és egy évtized alatt busásan meghoznák ezek a város polgárságának a hasznot egészségben, szépségben, pénzben." /33/ Mi csak annyit tehetnénk mindehhez hozzá, hogy manapság az egészség került előtérbe. Ugyanis a lég- /és víz-/ szennyezés "divatja", a főváros után Szentendrét is elérte, így a "tüdőre", a fák nyújtotta levegőcserére a városnak elengedhetetlenül szüksége volna. És minekutána a víznek és erdőnek van ősidők óta a legkiemelkedőbb regeneráló hatása, a turisták /bel- és külföldiek egyaránt/ oda fognak menni, ahol azt meg is kapják. X. ISKOLÁK. INTERNÁTUSOK. GIMNÁZIUM? A fejezetcímet, úgy hisszük, egy felkiáltó- és nem kérdőjellel kellett volna lezárni. Azért a felkiáltó jel, mert Szentendre új- és jelenkori történelmében kiemelt fontosságú volt az iskolakérdés. Éppen ezért érthető, hogy Antolik Arnold nem mindennapi éleslátásról téve tanúságot, a hangsúlyos fejezetek egyikeként szerepelteti az iskolaügyet. A kérdőjel tehát nem a polgármester szkepszisének kifejezője, hanem sokkal inkább egy egyszerű nyomdahiba... "Azt mondottuk, hogy Szentendrének a földre támaszkodó helyes kertgazdálkodás és a fővárosi nyaralók ide édesgetése mellett még egy természetes út kínálkozik a fejlődésre és polgárai jólétének az emelésére, és ez: nevelőintézeteinek fejlesztése. "/33/ /8. kép/ A nevelőintézetek fontosságát nem a XX. század "találta ki". Az 1744-es karlócai nemzetközi kongresszuson hangzott el a szentendrei és budai szerbek részéről az iskolák felállításának igénye, azzal az indoklással, hogy "az iskolából jön a harmadik születés". Iskolák felállítását és diákok külföldre küldését minden egyházmegye kötelességévé kívánták tenni. 1747 óta tudunk tanítóról, aki az ifjúságot latin, német és szláv nyelvre oktatta. 1793-ban felépült Szentendrén a szerb iskola, majd ugyanabban az épületben 1812-ben beindult az első magyarországi szerb felekezeti tanítóképző /1816-ban Zomborba helyezték át/. A XIX. század elején magánjellegű gimnázium itteni működéséről is tudunk. ,7 1878-ban az összes iskolakötelesek száma 510 fő. A felekezetek között már a katolikusok vezettek. Iskolaköteleseiknek száma 338 gyermek volt. S8 Izbégen még görögkeleti iskolát akarnak felépíteni, de mivel olyan döntés született, hogy a helységben nincs elég gyermek, 1888-ban megszüntették az építkezést. w Ugyanebben az évben ismétlő iskolát szerveztek, amelyben a foglalkozásokat csütörtökön és vasárnap tartották. 6() Szintén 1888-ban megfogalmazódott egy óvoda létesítésének a szükségessége is, amit a város vezetősége társulás formájában kívánt megoldani. 6l 1906-ban Péntek Ferenc öt tanárral, kb. 25 gyermekkel, három évfolyammal, magán polgári iskolát alapított Szentendrén. 1907-ben internátust is nyitott. A város vezetősége anyagi támogatást biztosított az iskoláknak: 1907-re 400 koronát; 1908-ra pedig 1.000 koronát szavazott meg. A magán polgári iskola később a református egyház kezelésébe került. 1908-ban szervezték meg Szentendrén az iparostanonc iskolát. A római katolikus fiúiskola, illetve polgári iskola épületében folyt a tanítás: a város gondoskodott a termek fűtéséről és világításáról. 62 ^, sz. kép/. A két világháború között a két polgári iskola és egy gimnáziumi tanfolyam volt a városban, s a diákok „tudásra szomjas hadként" özönlöttek a fővárosba. 63 Nos, Antolik Arnold pontosan ezt a fővárosba való özönlést akarja visszafordítani! Abból indul ki, hogy a vidéki iskolák etalonjául a múltban, az „akkori jelenben" (és hozzátehetjük: ma is) a fővárosi oktatás szolgál. A szintet többek között a fővárosba központosított kultúrintézmények, maga a kultúra biztosítja. (A szerző konkrétan a múzeumokat, könyvtárakat, színházakat, speciális tan- és szakintézeteket, műhelyeket, telepeket, laboratóriumokat, egyetemeket említi). A viéki oktatás számára a követendő cél tehát a budapesti nívó megközelítése, optimális esetben elérése úgy az előadó, mint a befogadó; úgy a tanár, mint a tanuló; úgy a tanítási, mint 183
