Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

Ének a menyasszony májának sütésekor A hajnali csillag ragyog, Én meg a lakziba vagyok, Jaj Istenem, de szégyellem, Hogy reggel kell hazamennem. Hazamegyek, lefekszem, Szép csendesen kialuszom magamat. Először a menyasszonnyal ugratták át a tüzet, majd ahogy táncoltak, a többiek is párban átugrottak. Virradatig tartott a mulatság, akkor szétszéledt a lakodalmas nép. A menyasszonykalácsot a lakodalom utáni heteden (hét nap múlva) vágták fel. Fele ott maradt a volegényháznál, másik felét a menyasszonyházhoz adták. Egyik héten az egyik háznál, a rákövetkezőn a másik háznál jöttek össze a rokonságba került két család tagjai és a lakodalom tisztségviselői. „Majd olyan volt, mint egy kis lakodalom." Ekkor fogyasztották el közösen a menyasszonykalácsot. A LAKODALMI SZOKÁSOK VÁLTOZÁSA A SZÁZADFORDULÓTÓL NAPJAINKIG Párválasztás, keretes, jegyesség Az első világháború után a határok lezárásával a néprajzi csoport falvai közti házasságkötések aránya csökkent. Az ipolytölgyesiek elsősorban letkésiekkel kötöttek házasságot és nőtt a hagyományos házasodási körbe nem tartozó környező településekről (Vámosmikola, Nagybörzsöny stb.) származókkal való házasságkötések száma. Ezzel párhuzamosan a falun belül kötött házasságok aránya 50%-ra nőtt. 1939 és 1944 között - a határok újbóli megnyitásával emelkedett az Ipolykiskeszin lakókkal kötött házasságok aránya (18,2%) a falun belül és a letkésiekkel kötött házasságok arányának csökkenése mellett. A második világháború után a házasodási kör kiszélesedik a környező falvak és a távolabbi városok irányába, a fiatalok munkavállalása által meghatározottan. Ugyancsak ebben az időszakban találkozunk először a vegyes házasság akadálya alóli felmentéssel a házassági anyakönyvekben. Az összes házasságkötés nagyobb részét továbbra is a falun belül és a néprajzi csoporthoz tartozó letkésiekkel kötött házasságok képezik. A lányok házasságkötéskori átlagéletkora a húszas évektől folyamatosan nőtt, napjainkra elérte a 24 évet. Csökkent viszont a házasulok közti korkülönbség, ma 0-4 év korkülönbség általános a férfi javára. A fiatalok hagyományos szórakozási alkalmai az 50-es évek végéig maradtak meg a faluban. Ezután az egyéni gazdaságok megszűnése és a fiatalok falun kívüli tanulásának ill. munkavállalásának általánossá válása lehetetlenné tették a korábbi szokások továbbélését (legényes napok, vasárnapi lányséta stb.). A lakodalmak, búcsúk, bálok maradtak meg, mint közös szórakozási formák. A szülők befolyása a fiatalok párválasztására ebben az időszakban már csökken, hiszen a fiatalok többsége munka vagy tanulás közben ismerkedik meg egymással és jövendő életük színtere nagyobb részt már nem a falu. A keretes századelőn meglevő formájában a 40-es évekig maradt fenn a faluban, változást csak a 30-as évektől általánossá vált, bevésett névvel készített aranygyűrűk ajándékozása jelentett. 7/