Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

Látom a sarokban Pista komámat, Amint a szemében most aggodalom támadt. Fél, hogy a borból nem ihat eleget, Kiszáradt a torka, szegény majd eleped. Ne félj Pista komám, nem igaz a mondásom, Van még borunk bőven, érdemes barátom. Annyi még a borunk, jut neked is elég, Bőven ihat azután minden vendég. Kezdjenek uraim vígan koccintgatni, Én nem fáradok el ide a bort hordani. Borhoz Hej, kedves vendégek, de keveset isznak, Noé rokon szeréből így meg nem hízhatnak. Nem azért termeszté az öreg a szőlőt, Hogy csak ímmel-ámmal magasztaljuk őt. Noé apánknak is ettől jött meg a kedve, Örömében táncolt, ugrált, mint egy kecske, Mi se legyünk búsak s elkeseredve. Mikor Noé apánk, Isten parancsára, Vízözön elől futott a bárkára, Minden állatfajtából egy párat magával vitt, Hogy majd vész után ne nélkülözzön semmit. Ám de mégis a legjobban azt cselekedte, Hogy a szőlőtőkét el nem felejtette. Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük, Melytől a legjobb kedvünket szerezzük. Hogy a szőlőt termesztette, legyen érte hála, Isten éltesse őt a nevenapjára! Pohárköszöntő Ahol vígan vannak lányok, legények, Ha szerét tehetem, én is oda betérek. Mert ott jó bor van, azt biztosan tudom, Hisz ebben szörnyű nagy a tapasztalatom. Biz'Isten, nem csoda, hogy a bort szeretem, Szent Borbál napján a pincében születtem. Nagyapám kántor volt, apám kefekötő, Jó bort a csapból itta mind a kettő.