Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

A vendégsereget terített asztalok várták, uzsonnával. Az uzsonna elfogyasztása után hozták a koszorúslányok az aranyos rozmaringokat, feltűzték a vendégek mellére. A vőlegénynek a jegybe kapott hímzett zsebkendőt is mellé tűzték. Ezután került sor a rozmaringért való pénzszedésre, amihez a következő verset mondták:

26 Rozmaringhoz Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves násznagy uraim, oly kincs, Mint a zöld virág semmi sincs. De kivált ily őszidőben, Nem létezik, csak Flórián kertjében. Noé galambja zöld ágat hozott, Én pedig a zöld ág helyett aranyos rozmaringot hozok. Ha egy szál megér 1000 forintot, Azért az aranyat forintra váltsák fel! Én Tölgyes községben rozmaring berkében, Rózsák kinyílt kebelében születtem. Atyám királya a szagos erdőnek, Én pedig királynéja vagyok a rozmaring erdőnek. Noé Atyám idejében egy pár galambocskát fogtam, Melynek a szájában gyűrűt látam. Viszi-viszi a jegygyűrűt meg a selyemkendőt, Melyet a mi menyasszonyunk és a maguk vőlegénye számára hozott. Három hete, mióta jöttém-mentem, Mióta ezen ékes virágokat szedtem, Úgy dörgött az ágyú, le akartak lőni, Alig-alig tudtam ide visszaérni. Kedves lábacskáim, jaj de elfáradtak, Csizmáim az úton elszakadtak. Nincs Tölgyes községben olyan csizmadia, Ki nékem egy pár csikorgós csizmát csinálna. Tehát kedves násznagy uraim, Ne fizessenek tallért, hanem adjanak forintot. Mikolán lesz vásár, hogy oda elmehessek, És magamnak egy pár csikorgós csizmát vehessek. Most már minden búmat félreteszem, Ha estére lesz szép kedvesem, Hát megölelem és a mondásom: Dicsértessék a Jézus Krisztus! 52