Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Farkas Rozália: A Szentendrei Ipartestület története

A szentendrei ipartestület fennállása során mindig jó kapcsolatot tart fenn az iparkamarával. Amikor az ipartestületi reform kérdése felmerül és országos vita alakul ki, kell-e új ipartestületi központ, a szentendrei elöljáróság 1924. november 12-j rendkívüli ülésén a következő határozatot hozza: "A szentendrei ipartestület tapasztalásból állapítja meg azon tényt, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara az iparosság érdekeit mindenkor képviselte és megvédte, amiért a szentendrei ipartestület csak elismeréssel adózik, az ipartestületi reform és ezzel kapcsolatos ipartestületi központ tervezetének kidolgozása körüli munkálatokban a kereskedelmi- és iparkamarában most is teljesen megbízik. Minthogy ezen új létesítendő szervnek adandó hatásköre még ismeretlen, ajánlatos lenne, hogy a kidolgozott tervezet az ipartestületekkel megvitatás végett közöltessék, mindamellett azonban a tervezet oda irányuljon, hogy az ipartestületek autonómiája ne csorbíttassék, sőt lehetőleg még kibővíttessék."

70 A szentendrei ipartestület megszűnése A szentendrei ipartestület 1938. január 23-án tartja utolsó rendes közgyűlését. Az elnök beszámol az 1937. évi munkáról, ismerteti a zárszámadást, majd a tagság a székház ügyében dönt.

71 Mielőtt az elnök az utolsó közgyűlést berekesztené, Balogh Ferenc ipartestületi tag indítványára a közgyűlés határozatot hoz, hogy "a majdnem fél évszázad óta fennálló szentendrei ipartestületben működött elnökök tevékenysége és a székház megszervezése körüli érdemeik jegyzőkönyvileg elismertessenek."

72 Ezt követően megtartja alakuló közgyűlését a Szentendre és Vidéke Ipartestület. Az elnöklő polgármester bejelenti, hogy felsőbb rendelkezésre Szigetmonostor, Pócsmegyer, Tahitótfalu, Kisoroszi, Visegrád, Dunabogdány és Pilisszentlászlő községek iparosai a volt Szentendrei Ipartestülethez csatlakoznak, mely utóbbival együtt alakítják meg a Szentendre és Vidéke Ipartestületet. A közgyűlés elfogadja az alapszabályt, megválasztja az elnököt Szauter József személyében, aki ezt megelőzően a Szentendrei Ipartestület elnöke volt, majd megválasztja a vidékiekkel kibővített elöljáróságot és bizottságokat. Az immár lényegesen nagyobb taglétszámmal működő, anyagilag megerősödött ipartestület újabb problémákkal kerül szembe: az eltérő adottságú vidéki iparosság érdekeinek képviselete, a vidékiek és szentendreiek közötti súrlódások kiegyenlítése. Mire az új ipartestület rendezi sorait, a II. világháború okozta problémákkal találja szemben magát. Újra a gazdasági, emberbaráti feladatok kerülnek előtérbe, az anyagbeszerzés, a bevonuló iparosok családtagjainak segélyezése stb. A háború befejezését követően a politikai, társadalmi változások a kisiparosság, az ipartestületek életét is jelentősen megváltoztatják. A Szentendre és Vidéke Ipartestület 1946. augusztus 4én megtartott választmányi ülésén az elnök beszámol az IPOK7i

nak az ipartestületi elnökök részvételével tartott értekezletéről, ahol bejelentették "...hogy megalakítás alatt vannak a szövetkezetek, amelyekbe célszerű lesz az iparosságnak betömörülni, hogy a megfelelő támogatást, nevezetesen az iparosság gazdasági kérdéseiben anyagi és erkölcsi segítséget nyerjenek. Hogy pedig a szövetkezetek a kiszabott útról ne térhessenek le, a szövetkezeteket csak képesített iparosok alakíthatnak. A miniszter úr felvetett kérdésre megígérte az iparos revíziót, melynek során a képesítés nélkülieket eltávolítják az iparból. Az óra és bérnivó megállapításánál figyelembe veendő a kisiparosság helyzete, s nagyon vigyázni kell arra, hogy e tekintetben a gyáriparral szemben hátrányos helyzetbe ne kerüljön."

71 A szövetkezetek megalakításával az ipartestületek sorsa megpecsételődött. A Szentendre és Vidéke Ipartestületet az iparügyi miniszter a 156.987./1949- XVIII/3. számú rendeletével szüntet252