Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Farkas Rozália: A Szentendrei Ipartestület története
"Tekintettel a lejárati idő rövidségére, valamint, hogy a folyósítandó összegből igen kevés iparos számíthatna kölcsönre, de leginkább azért, mert a nagyszámú, bankszerű fedezettel nem rendelkező iparosok közül a kölcsönigénylők részére való odaítélése érzelem s érdem nélkül el nem képzelhető, mivel több lenne az igénylő, mint amennyit kielégíteni lehetne, az intéző bizottság az igénylők közül sérelem nélkül választani nem tudna, a közgyűlés a kisiparosságnak a kormány részéről való támogatását köszönettel fogadja, de a tervbe vett hitelakció ily alapon való kivitelét célra vezetőnek nem tartja." 60 Az ipartestület rendszeres kapcsolatot tart fenn a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával. Gyakran fordul hozzá állásfoglalásért olyan vitás, problémás szakmai ügyekben, melyekben a fennálló rendelkezések nem egyértelműek. 1926. május 2-án arra kér választ levelében az elnökség, hogy a kisebb kőművesek milyen munkákat végezhetnek. Az iparkamara válasza szerint a kőművesiparos bárhol végezhet olyan javító és tatarozó munkát, amelyekhez földszintnél magasabb állványok nem szükségesek, azonkívül építhet nagy- és kisközségekben egyszerű szerkezetű földszintes, pince nélküli házat. 1926. június 29-én a helybeli cipész iparosok panasza ügyében kér felvilágosítást, hogy a rőfösök árusithatnak-e különféle cipőket, mert ezzel kárt okoznak a cipészeknek. Az iparkamara válasza: a rőfös- és divatáru kereskedők árusíthatnak cipőket. 1926. február 18-i levélben arra kér választ, hogy az asztalos iparos végezhet-e mázolási munkát. A válasz: minden iparosnak joga van a munkakörébe tartozó készítmények teljes előállításához, így az épület- és bútorasztalosok is jogosultak az általuk elkészített cikkek mázolására, fényezésére, üvegezésére. 1928. május 8-án arra kér felvilágosítást az iparkamarától, hogy a bádogos mester és szerelő, kettős iparát már az új ipartörvény életbelépése előtt gyakorolta, jogosult-e csatornázási munkát vállalni. Az iparkamara közli, hogy a vízellátást szolgáló mindenféle munka az 1922. évi XII. t.c. l4.§-ának 7. pontja értelmében külön iparágnak számít. A bádogosok és lakatosok csak kisebb javítási munkákat vállalhatnak, önálló vízművek építését nem. Az is gyakran előfordul, hogy az iparkamara kéri az ipartestületek véleményét az ország iparosait, vagy egy-egy szakág művelőit érintő vitás kérdésben. 1926. július 3-án a mézeskalácsos iparosok azon panaszára keres megoldást, mely szerint "nem csak a helybeli, hanem idegen községbeli iparosok is árulhatnak ősi szokás szerint úgynevezett búcsú-cikkeket és a vallásos jellegű búcsúkon vásárolni szokásos kegyszereket". A szentendrei ipartestület válaszában a régi szokás fenntartását javasolja, vagyis, hogy búcsúk alkalmával vidéki iparosok is árusíthassanak. Ugyanakkor közli, hogy a búcsúkon vallásos kegyszereket helybeli iparos vagy kereskedő nem árúsít. 67 1926. szeptember 15-én a kamara az ipartestületek véleményét kéri abban a kérdésben, hogy a szállodai, vendéglői iparokban egyes munkaadók aránytalanul magas óvadékot kérnek alkalmazottaiktól, az így beszedett összeget nem az alkalmazott által esetleg okozott kár megtérítésére, hanem - szabálytalanul - más, üzleti célokra használják fel. Az ipartestület vezetősége Somló Sándor vendéglőst kéri fel, hogy a szentendrei vendéglősök véleményét fejtse ki. Somló Sándor válaszában azt javasolja, hogy az óvadék ne lehessen több, mint az üzlet átlagos napi forgalma és ezt az összeget ne készpénzben, hanem más formában /takarékpénztári könyv, állampapír stb./ kelljen letennie az alkalmazottnak. Az ipartestület ilyen értelemben adja meg válaszát az iparkamarának. 68 1927. december 10-én az iparkamara arról tájékoztatja az ipartestületeket, hogy a képviselőház határozati javaslatot fogadott el, mely szerint a munkabérfizetést szombatról a hét közepére kell áttenni. Ezzel kívánják elejét venni, hogy a munkások egy része a hétvégén a kocsmákban elköltse egész heti keresetét. A szentendrei ipartestület a szombati bérfizetés mellett foglal állást. Úgy véli, hogy a hétközi fizetés csak további gondokat szülne, mert a pénzét italra költő munkás hétközben válna egy, esetleg több napra munkaképtelenné, így saját magát is megkárosítaná és bizonytalanná válna a munka folyamatossága is. 69 251
