Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán
Az, hogy az ipar nem rontotta el Szentendre természeti adottságait, az mindenképpen pozitívum /noha a polgármester látja ennek hátrányát is, hisz az iparosítás egyben a munkaerő lekötést, városfejlesztést is jelent/, és ha a "technicizálás" így fejlődik, akkor ebből a város sokat profitálhat, hisz a szmogos levegőjű nagyvárosból az emberek ki fognak költözni a fővároshoz közeli, jó levegőjű, kies kisvárosokba. Ezzel a megállapításával a tanulmányíró ismételten előrevetíti a mai fejlődésirányt! A HÉV-re mindenképpen szükség van, de ahogy ez a szövegből impliciter kiderül, főleg turisztikai, idegenforgalmi szempontokból. Viszont a vasút drágasága miatt tisztázni kellene a tulajdonviszonyokat. A szerző azt javasolja, hogy az érdekelt községek váltsák meg a vasút rájuk eső részét, és jussanak konszenzusra a fővárossal a tarifát illetően. "Ha az érdekelt községeknek a HÉV üzletvitelébe, vasúti és tarifális politikájába beleszólásuk volna, mindent úgy lehetne irányítani, /amint azt a kitűzött, helyes irányú, jól átgondolt célok kívánnák. És végtére is nem vitás, hogy a vasút van miérettünk és nem, amint ez ma látszik, fordítva."/sic!/ /37/ A kérdést sokan az állam, vagy a főváros hatáskörébe tartozónak tartják, de a polgármester véleménye szerint az államnak fontosabb feladatai vannak, mint ilyen részletkérdésekkel foglalkozni; a fővárosnak pedig szintén mellékes, hogy a "szentendrei vicinális" csillagászati összegekért szállít. Sőt, előfordulhat, hogy a főváros nem is akarja megoldani ezt a problémát - "fordul át" Antolik lokálpatriotizmusa -, mert konkurrenciát lát Szentendrében Svábhegynek, Hűvösvölgynek, Zugligetnek. "Valóban érdekelt fél tehát itt csak kettő van: a HÉV tulajdonosai és a vidék közönsége. "/38/ A HÉV koncessziós szerződései nem ismertek a polgármester előtt, de mivel a megváltást ő maga ajánlotta fel /mármint a HÉV/ a fővárosnak, ezt lehetne úgy módosítani, hogy a Budapest területén lévő vonalat váltsa meg a főváros, a többit pedig a vonal mentén fekvő községek. így az illető helységek a vonalfenntartás rezsijét le tudnák csökkenteni /?/, ezáltal a közlekedés is olcsóbbá válna. Persze lehet olyan ellenérv is, hogy az érdekelt községek nem rendelkeznek olyan anyagi fedezettel, hogy az lehetővé tenné a koncesszió megváltását és a kamatok hosszútávú törlesztését. "A konkrét számítások mutatnák meg, hogy jobb egy kölcsön kamatait viselni, mint 10-20-30 évig méregdrága vonaton utazni és ugyanaddig fizetni nemcsak a kamatokat, hanem egy egész túlméretezett adminisztrációt és emellett a vidék fejlődését és ezzel gyarapodását úgyszólván lehetetlenné tenni." /38/ Ha viszont ez a mód nem mutatkozna járható útnak, akkor más módozatokat kellene keresni; Csillaghegytől Szentendréig és innen Visegrádig bevonva minden érdekeltet akár községi autóbuszjáratok engedélyének kieszközlése révén is. /Budapest-Szentendre-Visegrád-Esztergom "autómobil omnibusz járat" esetét lásd a Jegyzetek 6l. sz. pontja alatt!/. Azt kellene bebizonyítani a fentemlített - a Csillaghegy, Szentendre, Visegrád vonal helységeiből álló - hipotetikus koncessziónak, "hogy lényegesen olcsóbban a kérdéses vonalon a közlekedést más sem tudná megvalósítani." /39/ XII./ VÁROSI TAKARÉKPÉNZTÁR A "városi takarékpénztár" nem szerepel fejezetcímként az elemzett írásban. Mi "emeltük" azzá, a kérdés fontosságának megfelelően. /Antolik Arnold itt csak számozta a fejezetet./ Az előzményekből annyit már leírtunk, hogy 1869-ben Takarékpénztár létesült a városban 6.000 Ft. tartalékalappal. Emellé 1900. júliusában megalakult a szentendrei Hitelszövetkezet is. Az új hitelintézet célja a helybeli kiskereskedők, a kisiparosok és kisgazdák segítése olcsó kölcsönök nyújtása által." 72 186
