Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán
"A piszkéhez kapcsolódhatna megint csak intenzív hatósági támogatással a tervszerű gyümölcstermesztés kidolgozása és irányítása. Tanács, felvilágosítás, ingyen gyümölcsfaoltvány, téli tanítótanfolyamok és az értékesítés megszervezése útján." /27/ Szentendrének ugyanis a 30-as években még mindig volt jónéhány száz hold parlagföldje és úgy 1.500 m. hold lepusztult gyümölcsöse. Ha ezeket a területeket bevonnák az intenzív, tervszerű gyümölcstermesztésbe, akkor az egres mellett elsőrendű cseresznyét, meggyet, mandulát, barackot és őszibarackot teremne - "ha a tulajdonosok csak valamennyire is szakszerűen kezelnék a kertjeiket. Ami megint a piaccal és általában a teljes szervezetlenséggel és nagyfokú tudatlansággal van össszefüggésben." /27-28/ VI./ A RÉT A múlt század 60-as éveiben, Dumtsa Jenő /1872-ben Szentendre első polgármesterévé választott tevékeny és módos polgár/ kezdeményezésére az elöljáróság közmunkákkal lecsapoltatta a Szentendre és Pomáz, a Kőhegy és a vasúti töltés közötti mocsarat. Az így nyert földterület Szentendre legjobban termő földje lett, amit a város a földnélküli lakosságnak adott bérbe. 1932-re ezek a földek - az úgynevezett városi réti földek - tönkrementek, hisz nem alkalmazták rajtuk a vetésforgót: állandóan búzát, krumplit, kukoricát termesztettek ezeken. A trágyázást is elmulasztották! Hogy mi vezethetett ehhez az állapothoz? Antolik Arnold a fentiek okát a föld felparcellázásában látja. Noha elvben az egész terület városi tulajdonban volt, de azt a valóságban felaprózták sok külön művelt, alig 1.000 négyszögöles parcellácskákra. "Nem egyenes tönkretétele ez a legértékesebb földeknek, amelyek ha nem 6 évre, hanem egységes és okszerű, közös gazdálkodásra kényszerítő szövetkezet révén ugyanazoknak volna talán 25-30 évre bérbeadva - azon a helyen milliókat érő alma és körte, barack telepeket és más gyümölcsöket lehetne létesíteni -, és köztes takarmányként még mindig maradna hely krumplira, kukoricára is elég?" /28/ A szövetkezeti forma a polgármester véleménye szerint azt jelentené, hogy tervszerű, egységes vezetés érvényesülne, ami konkrétan abból állna, hogy előírná tagjainak, mikor mit termesszenek. Ugyanakkor a termelt árut megfelelő áron át is venné, így megszabadítaná a tagokat az értékesítés gondjaitól. Az így nyert nagymennyiségű - vagontételben számítható -, jó minőségű áru, Budapest közelségéből eredően, könnyebben eladható lenne, mint a sok 10-20 kg-os vegyesáru-mennyiség. VII./ UTAK A nyaraláshoz jó út, víz, erdő, fürdő, jó levegő és tisztaság kell. Ezekből talán a legfontosabb két követelmény, a tisztaság és a korszerű, karbantartott utak. Az 1930-as évek Szentendréjében a kettő összefüggött, ugyanis a belterület nem éppen makulátlan tisztaságát pontosan az átmenő forgalom szervezetlensége okozta. A Vasút, Dumtsa Jenő és Bogdányi utcák már nem bírták a tranzitforgalom terheit. /5. kép/ Ennek megoldására Antolik Arnold a dunaparti út sürgős megépítését javasolja, ami a vasútállomástól kiindulva, végig a Dunaparton, egész Pismányig vezetne. "E főút kapcsán volna az egész Dunapart és piac rendezhető." /6. kép/ A fő probléma megoldásával egyidőben, el kellene végezni a gyümölcstermesztés és nyaralás szempontjából számba jöhető összes utak kiépítését. Ennek megvalósulását, ha évente csak egy út épülne ki, 6 évre teszi a szerző. A legfontosabb vonalak: a Püspökmajorhoz vezető pomázi út; a smolnici út az erdőig; az izbégi úti sétány Hausmanig; a sztaravoda úti sétány Sztaravodáig; "a Dam piactól a Pismán völgyén át vezető út, a felső és legfelső pismáni utak, valamint a Stelin völgyének vadregényes útjai is." /31/ Az utak kiépítése - a szerző szerint - "házilag" is elvégezhe181
