Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán
/Egy statisztika szerint a századvégen ez az arány a következőképpen alakult: Év Lakosság Házak száma Terület 18бЗ 4.214 nincs adat nincs adat 1873 4.683 876 7.205 1877 4.683 876 7.205 1882 4.229 826 7.205 37 Ez az állapot jelzi a város vezetésének legsürgősebb tennivalóját: "Lakások, kertes és műhellyel ellátott kis családi házak építésének előmozdítása." /17/ A fenti elvárás részben megvalósult /?/, ugyanis "1922-ben a város szerződést kötött a Villanytelep-építő Részvénytársasággal hat, 3 szoba és mellékhelyiségekből álló épület felállítására. 38 A Typha textilművek rt. budapesti cég építtetett itt villalakásokat. A visszaemlékezések szerint jómódú tulajdonosok éltek itt egészséges, tiszta környezetben." 39 1925-ben a képviselőtestület a Vasúti villasor nevet adta az utcának. Ez a "sürgős" feladat úgy látszik visszatérő motívum a város vezetésében, ugyanis ismeretes, hogy az 1930-as években a város a Kálvária mögötti, akkor még gyéren lakott részt jelölte ki, hogy az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból házakat építtessen a sokgyermekes családok számára. Az építkezések a 40-es években megkezdődtek /!/, de a háború miatt akadozva haladtak. 40 A sürgősségi, fontossági sorrend ilyetén alakulása nem kíván kommentárt... Visszatérve Antolik Arnold tanulmányához, a következőkben kifejti azt a nézetét, miszerint aki magáénak mondhatja otthonát, ingó és ingatlan vagyonát, az a magántulajdon biztosította tisztesség, becsület és rend elvei szerint fog élni. E voltaireiánus elv szerint: "A falusi, vidéki élet egészségesebb életfelfogásának éppen az az alapja, hogy falun a zsellérnek is megvan a maga kicsiny házacskája, kertje, amely az övé, amely őt a tulajdon és más tulajdonának a megbecsülésére, végeredményben tehát tisztességre és városának, hazájának szeretetére tanítja." /18/ Az "árkádiai állapot" szembesítése az akkori szentendrei helyzettel lehangoló, ugyanis a meglévő lakások közül a 40-50 % lakás céljára nem alkalmas: sötét, nedves, egészségtelen. Ezen az áldatlan helyzeten sürgősen változtatni kell, már csak a város turizmusáért is! Ugyanis Szentendre már abban az időban kezdett kialakulni, mint üdülőváros, mint turistaparadicsom. Az üdülni vágyók, a nyaralók alapkívánalma pedig nem más, mint az egészséges, komfortos lakás. Ha egészséges, tiszta lakást bérelhet, azt busásan meg is fizeti; nem is beszélve az üdülés-nyaralás "járulékos eleméről", ami a szolgáltatóipar fellendüléséből áll! Abban az időben a "köldökzsinórt" Szentendre és a főváros között a vasút jelentette, de lévén, hogy a város végállomás volt, nem lehetett reménye az ipar és kereskedelem fejlesztésére. A visegrádi vasút esetleges megépítése pedig - véli Antolik Arnold - a Visegrádig terjedő nyaralótelepek létrehozását segíti majd elő. /A HÉV és ipar problémáit lásd később!/. Ebből következik, hogy Szentendre fejlődésének egyedüli útja: nyaralóteleppé való alakítása. Ez két irányban kell történjék: a belváros rendbetételével és a környék kialakításával. a./ Ami a városrendezés belvárost érintő aspektusait tekinti; "alapkövetelmény a rend és tisztaság, a város csinosítása és minél több lakóház, esetleg különálló telep és nyaraló építése." /20/ /Hogy ne alakuljon ki a városról olyan vélemény, mint az az 1937-ből datálódó, amely szerint: "Nem tiszta és nem csábító a város, semmi sincs benne a nyugati kisvárosok pedantériájából és üde atmoszférájából, de erről már sem a Kis-Duna, sem az emelkedő hegyek nem tehetnek: az ember és társadalom felelős érte." 41 Persze "de gustibus", hogy a nyugati városok "pedantériája", vagy Szentendre mediterrán üdesége tetszik-e jobban!/ 176
