Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán

Nos, ha az ezernyolcszázas évek végén a 3.000 lelket alig számláló Szentendre kb. 70.000 akó bort termelt évente, és ezt akónként csak 10 forintos átlagáron számítjuk, ez 700.000 forintot meghaladó bevételt jelentett a termelőknek. Ez vásárlóértékét tekintve, az 1932-es pengő négyötszöröse! „Csak így alkothatunk magunknak fogalmat arról, hogy mi volt Szentendre. Miért és miből tudott a menekültekből álló lakosság templomot, templom mellett építeni, és hány munkásnak, kereskedőnek, fuvarosnak tudott munkát adni a közel 3.000 hold szőlő nyitása, metszése, karózása, kapálása, kötözése, válogatása, szüretelése, trágyázása és a pincékben érő bor kezelése." (7) A fentiekből kitűnik, hogy a város gazdasági élete a bőséges szőlőterméstől, a jó szürettől függött. 1880 nyarán azonban bekövetkezik Szentendre történetének egyik legtragikusabb szakasza: filoxéra támadja meg a szőlőtőkéket, és öt év alatt elpusztítja a megélhetési forrást, Szentendre szimbólumát. A pomázi református egyház „História domus" - ának feljegyzése szerint a pusztító vész Tahitótfaluról terjedt el, s már 1880-ban eljutott Pomázra is. Ugyanott tudomást szerzünk a filoxéra megjelenésének okáról is: egy Málnás nevű orvos Tahitótfalun levő szőlőjébe Franciaországból hozatott tőkéket, s ezek fertőzték meg a környék szőlőültetvényeit.

10 Szentendre soha nem heverte ki a pusztítást. Történtek ugyan kísérletek később az újratelepítésre (a vármegye 1891-ben kísérleti szőlőtelepet létesített; Antolik Arnold is megpróbál filoxérának ellenálló fajtát telepíteni), de a régi, híres, borban gazdag szentendrei időket már senki sem tudta feleleveníteni. 1976-os adatok szerint, az egykor híres szőlőültetvényei helyén mindössze kb. 200 kat. holdnyi területet müveinek, de a szőlő és gyümölcs együttesen sem haladja meg a másfélezer holdat.

31 A borászat „Szentendre múltjának csak egy lapja, ha a legnevezetesebb lapja is" (7). És akkor hol van még a Dunája, gyümölcstermő dombjai, erdei, kitűnő szántóföldje (amit a nádas tó lecsapolásával nyertek)? Van tehát „kies vidéke, pompás levegője, vize, köve, fája és szorgos lakossága. Szentendre kulcsa annak a páratlanul szép vidéknek, amely Visegrádig húzódik; - természetes központja a pomázi járásnak és községeinek, közigazgatásilag, mint város nagyobb autonómiával rendelkezik - miért nem tud tehát lakosain - ami a cél volna - segíteni? " (7-8) II.) MIÉRT NEM TUD A VÁROS LAKOSAIN SEGÍTENI? Mielőtt a kérdésre felelne, dr. Antolik Arnold visszaugrik az időben tíz évet. 1921-ben már 6 éve polgármester a szerző, túl egy világháborún és egy forradalmon: a háborús károk felszámolásának nehézségein, majd a közellátás megszervezésének sziszifuszi munkáján. Ezalatt alkalma nyílik arra, hogy alaposan megismerje a város és polgárai minden gondját-baját. Egyenes következménye ennek, hogy a nehéz évek múltával, azok hatására kialakul a polgármesterben egy program-vázlat, egy várospolitikai terv. A célok megfogalmazása, rendszerezése 1921-re datálódik, és aktualitását - a szerző véleménye szerint - nem vesztette el 1932-ben, a füzet megjelenésének évében sem: „...10 év gyakorlati tapasztalatai is azt látszanak igazolni, hogy a program felállítása helyes volt, és hogy Szentendre valódi fejlődésére más út nincsen."(8) Az 1921-es esztendő a konszolidáció éve. Az akut problémák megoldásával lehetőség nyílik egy várospolitikai stratégia felállítására. A terv akciópontjainak kialakításához segítséget nyújt az 1921-es év elemzése, az előző évekkel való összehasonlító adatok tükrében. Ezt a szintézist a polgármester 1922-ben, a város képviselőtestületének közgyűlésén, a „Polgármesteri jelentés"ben végzi el. 17 í