Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán
A konszenzusnak létre kell jönnie a város polgárai között, de ugyanakkor érvényesülnie kell a lakosság és vezetői között is „.. .ha a mi városunk vezetői és lakosai, okulva a múlt tapasztalatain, végre kezet tudnak fogni őszintén is; - éppen a mai nyomorúságos idők válnának soha nem remélt felvirágzás és fejlődés kiinduló pontjaivá, amely példát mutató lehetne az egész országnak."(5) A szinopszisból világosan kitűnik, hogy noha az ország és ezen belül Szentendre helyzete nem nevezhető rózsásnak, dr, Antolik Arnold elemzésének végkifejlete mégis optimista. Ezen optimizmus mögött nem nehéz felfedezni a francia felvilágosodás világjobbító célzattal meghirdetett „társadalmi szerződését", ennek meghatározó szerepét a szerző gondolkodásmódjára. Csakhogy nála a racionalizmus affektivitással párosul, ami a városát szerető és féltő ember empátiájában, felelősségteljes beleérzésében csúcsosodik ki. Első olvasatban a szövegrészek tűnhetnek romantikus felbuzdulásnak, tűnhetnek egyfajta messianizmusnak, vagy akár utópiának is (a konszenzus megtalálása az emberiség nagy álma!), az semmiképp sem tagadható - amint azt a továbbiak is bizonyítják -, hogy ez a gondokodásmőd nincs híjával a pragmatizmusnak. Várospolitikai „megfontolásai" egy általános és sajátos prakticizmus jegyében születtek, amelyek jó néhány vetülete a mai idők számára is megvalósítható célul szolgálhatna. I.) MI VOLT SZENTENDRE Antolik Arnold életrajzában említettük, hogy amikor a volt polgármester visszavonult a közélettől, előbb piszke termesztésbe kezdett, majd áttért egyéb gyümölcsfélék termesztésére. Végül felismerte, hogy Szentendre - földrajzi, éghajlati helyzetéből adódóan - a szőlőtermesztésre a legalkalmasabb. Arra a „költői kérdésre" tehát, hogy „mi volt Szentendre?", a választ a város szőlője, illetve bora adja meg. „A XVIII-XIX. században már Szentendre környéke volt a megnagyobbodott Pest vármegye egyik legjelentősebb bortermelő tája, és a kiváló szentendrei és Buda-vidéki vörösbort Ausztriában, Lengyelországban, Oroszországban, Csehországban egyaránt ismerték. Szőlő borította Pismányt, Tyukovácot, Bubánt, Petyinát, valamint a vasútállomás, a Paprikabíró utca, a Bükkös patak és az Alsó-Izbégi út által határolt területet." 25 Az „óbudai vörös" valójában Szentendrén termett. Az évi bortermést 70.000 akóra, kb. 38.000 hektoliterre becsülték. (Természetes, hogy az ilyen nagyságrendű, szőlőtőkével betelepített földterületek őrzésre szorultak. A XIX. században a város „mezei rendőrségének" létszáma így alakult: 2 hegybíró, 7 hegymester, 3 csősz 26 , 1 főerdész, 3 alerdész és szőlőérés idején 18-20 szőlőpásztor. Néha Zólyom megyéből is jöttek alkalmi munkások a szüretre.) 27 Antolik Arnold Schams Ferenc: „Ungarns Weinbau" című munkájára hivatkozva 28 kiemeli, hogy a szentendrei bornak országos viszonylatban is nagy szerepe volt. A 70.000 akós évi termelésével első volt egész Pest vármegyében. Ehhez tudnunk kell azt, hogy ebben az időben Pest megye vezetett a bortermelésben, mert a homoki szőlőkkel együtt közel egymillió akó bort adott évente az országnak. „És jóllehet a borok ára általában igen alacsony volt (a silányabb borok akóját 2-3 frt.-ért is adták - és lám ennek dacára is termelték!), a jobb borok árai 15-20 frt.-ig is emelkedtek." Schams külön kiemeli a szentendrei aszút, amelyért budapesti, bécsi és lengyel vevők nemritkán 60-150 frt.-ot is fizettek akójáért. Megjegyzi még azt is, hogy az aszúbort a jól megérett és ezenkívül a padláson egy ideig szikkasztott, jobbára kadarka szőlőből készítették, óborral való feltöltés mellett."(6) A Szentendrén termelt szőlőt, illetve bort Fényes Elek így dicséri: „.. .mentől tovább áll, annyival jobb lesz, és azt a különös ó ízt egy magyarországi bor sem veszi magába..." A jó bortermő szőlők közül kiemeli a kadarkát, „amely két harmadát teszi a többi fajtának." 29 7 70
