Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Ikvainé Sándor Ildikó: Népi mesterek, művészek Pest megyében

ugyanez évben felépült felszegi ref. leányiskolával örökítették meg, mely a legmagasabb látogatás emlékére „Erzsébet leányiskola" nevet visel."

67 A kép alkotójáról szinte semmit nem tudunk a nevén kívül, melyet igen apró betűkkél írt fel a kép bal oldalára alig felfedezhetően: „Tervezte és festette Voigt Ede es. kir. ...főbiztos." Nem tudjuk, hogy megrendelésre, előre tervezte-e a képet, vagy az előkészületek közben festette, amíg talán arra felügyelt, hogy minden pontosan, előírás szerint menjen. Történetileg és néprajzilag azonban, egyaránt jelentős a kép, mert Nagykőrös város közel 140 évvel ezelőtti arculatának és viseletének pontos mása tárul elénk. A királyi pár vonattal érkezett, mivel innen indul a kép. Előterében az állomás és a város közötti hatalmas tér feldíszítését, az előkészítés utolsó simításait látjuk. A vasúti síneken kis, sárga-feketére festett vasúti kocsit tolnak a munkások, amit egy vasúti tiszt felügyel, körülötte néhányan várakoznak, bámészkodnak. A síneken túl palánk húzódik. A mögötte lévő hatlmas tér a díszítés színhelye, ott vonul majd be a menet a városba. A kép középső részét nagy díszkapu foglalja el. A hozzá vezető út mentén két oldalt négy magas, karcsú obeliszk, közöttük kisebb zászlótartó oszlopok állnak. Minden csupa zöld füzérekkel, virágokkal, hatalmas és kisebb zászlóbokrokkal van díszítve. Négyféle zászló leng az obeliszkeken. Balra piros-fehér-zöld, jobbra fekete-sárga zászló, mögöttük balra kék-fehér, jobbra piros-fehér zászlók lengenek. Mindegyik obeliszkre a zászlóbokrok között a zászlók színeinek megfelelő címer van erősítve. A didalkapuhoz vezető út két oldala élő zöld szőnyeg. Közben zajlik az élet: emberek munkálkodnak a díszítésen, csoportosan sétáló polgárok, nézelődő parasztok, szállító fuvarosok, vágtató lovasok láthatók. Egy ember hatalmas létrán dolgozik, a másik egy kötelet tart. Két- és négyökrös szekerek jönnek-mennek. Lovaskocsik közlekednek. A városi asszonyok szinte földig érő krinolinos szoknyákban járnak, fejükön jellegzetes főkötő, némelyik napernyőt tart a kezében. A kislányok szintén bő, de rövid szoknyát, alóla kilátszó hosszú bugyogót, kalapot hordanak. A polgár-férfiakat pantallóban, cipőben, másokat csizmában, szűk posztónadrágban látunk. A parasztembereket különböző bőségű fehér, illetve barna vászongatyában, a parasztasszonyt lábszárközépig érő sokszoknyában, köténnyel ábrázolja a festő. A kép a valóságos életet, Nagykőrös egy napját - a nevezetes látogatás előttit - tárja elénk. Hátul, bal oldalon látszanak a városszéli apró, nádtetős házak, mindegyikre hatalmas zászlót tűztek, felváltva nemzeti színűeket és kékfehéreket, amely a város színe. A diadalív mögött a nagy park fái közül magasra emelkednek a város tornyai, mintegy jelezve, hogy az lesz a magasrangú vendégek uticélja, ott a városközpontban zajlik majd a királyi párhoz méltó, előkelő fogadtatás. A vasútállomás mögötti hatalmas ligetet - melyet a kép ábrázol - a múlt század második felében „Császárkert"-nek nevezték el a császári pár látogatása emlékére. A látogatás ünnepének örömére e parkban tartották az ökörsütéssel egybekötött népünnepélyt is.

68 A kép a város történetének egy nem közönséges eseményét őrizte meg számunkra. Előfordulhat, hogy a város levéltárából még előbukkannak a kép történetéhez, illetve a látogatáshoz kapcsolódó adatok. 121