Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Ikvainé Sándor Ildikó: Népi mesterek, művészek Pest megyében
De nemcsak a ruhák állását, alakjainak mozdulatát figyelte meg Kollár Pál, hanem a fej antropológiai formáját is. Dudás Juló rajzaival - és természetesen az élő emberekkel összehasonlítva egyformán tipikus galgamácsai fejformát alakítottak műveikben mindketten. Kollár Pál szobrait külföldön a németországi Schmalkaldenben mutatták be. 33 Ezen kívül csak a Galga Menti Népművészeti Találkozókon állította ki azokat. Egyben árusította is őket, hiszen megvásárlásuk jelentette a művész sikerét is. S mivel viszonylag olcsón adta a látványos kis szobrokat, hamarosan el is keltek, szétszóródtak a környező községekben, s az országban. Szerencsére több szobrát őrzi a Petőfi Múzeum Aszódon. KOVÁCS FERENC (1924) Tősgyökeres váci családban született 1924. április 21-én. 34 Apja gazdatiszt volt Nőtincspusztán, de mikor tönkrement az uradalom, beköltöztek Vácra. Itt járt négy polgárit, majd kereskedelmi ipariskolában tanult három évig. Bekerült Pestre, ahol előbb egy fűszerkereskedőnél, majd egy vaskereskedésben dolgozott. Hamarosan üzletvezető helyettes lett. Ekkor jött a háború. Őt 1944 júliusában vitték ki a frontra, Romániába. Onnan hazaszökött. Apja előzőleg a Don-kanyarban esett el. Anyja féltette, hogy a szökésért itthon agyonlövik. Könyörgésére öccsével együtt jelentkezett leventének. Németországba vitték. Azt mondták, belőlük lesz a Hunyadi páncélos hadosztály. Hamarosan amerikai fogságba került. 1946-ban, a háborús bűnösökkel együtt hozták haza. Itthon már rendőrök várták, kihallgatták őket, majd Vácon is jelentkezni kellett a politikai osztályon. A tanácsházán 30 napig ki volt függesztve a neve egy listán, „hogy aki tud valami rosszat, jelentse." Ilyen nem akadt, de sok szenvedés, hányódtatás következett rá ezután, mert megbélyegezték azzal, hogy „nyugatos" volt. „Üldöztek, mint a patkányt. Ráadásul ötvenegyben megsértettem egy ismerős rendőrt, amiért le is csuktak." Ezután különböző cégeknél dolgozott, mindenhonnan kidobták. 35 munkahelye volt, mindenütt utána nyúltak. Végül letette a sofőrvizsgát, s az utolsó 12 évét Pesten a betonépítőknél töltötte gépkocsivezetőként. Onnan ment nyugdíjba. Szabadidejének eltöltésére eleinte képek festésével próbálkozott. Ezek közül való az Alföldi csikósok és a Delelő a Hortobágyon с képei. Nem rajzolta elő a képeket, hanem azonnal festette. Egyszer a televízióban látott egy filmet a holland szobrászatról. Akkor tetszett meg neki a festett szobor. Elhatározta, hogy megpróbálja ő is a faragást. Eleinte kedvtelésül, az idő eltöltésére faragott. Csak mikor már sok szobor összegyűlt, akkor gondolt eladásra. Szerette volna ő ezt már gyermekkorában is csinálni, adódott is rá valamiféle lehetősége, de akkor a megélhetésre kellett gondolnia. Volt egy nagybátyja Vácon, aki kegytárgykereskedő, képkeretező volt. 12-13 éves korában sokat dolgozott nála. Törött szobrokat restaurálgattak. Nagyon szerette ezt a munkát. Később, tanulóként még Újpesten dolgozott 5-6 hónapot egy szobrásznál. Kegytárgyakat csináltak gipszből, viaszból, 15 cm-től 80 cm nagyságig. Ott látta a vallási témájú szobrokat, amilyeneket most fából készít. Fával a kegytárgy-kereskedőnél nem dolgoztak. 1984-től farag, mióta nyugdíjban van. Szobrainak 80%-a fa, a többi viaszréteg, amivel kiegészíti, megadja a végső formát. Általában kiszáradt gyökérből dolgozik, mert az nem reped tovább. Amit lehet, egy darabból készít el. Faragás közben jött rá annak titkaira, fogásaira. Minden módszert saját maga kísérletezett ki, senki nem tanította. Egész éjszakákat gondolkodik, mit, hogyan csináljon. Sokat ad a figurák alkatának megmintázására, különösen az arcéra: öreg, fiatal, telt, sovány stb. „Nagyon éles késsel kell ilyenkor faragni, vigyázni kell, hogy ki ne pattanjon egy szálka belőle." A festéshez tubusos művészfestéket használ, alapozónak valkidot, azt színezi azután. A valkid matt, ezt lehúzza lakkal, az meg is köti, de egy jó árnyalattal meg is sötétíti, megerősíti a színét. A színt eltalálni sokszor nagyon nehéz pl. a pejló, vagy a vasderes színét. 108
