Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Ikvainé Sándor Ildikó: Népi mesterek, művészek Pest megyében

CSEH LÁSZLÓ (1899 - 1982) Szentendrén, a Fő tér turistaforgatagától s a Ferenczy Múzeumtól nem messze, az Alkotmány utca 3-ban alacsony drótkerítéssel szegett, háromszögalakú pici udvarra nyíló lakásban élt és alkotott Cseh László. 1899- december 23-án született Mezőtárkányban, 1982. április 26-án hunyt el Szentendrén, ahová családjával 1958-ban költözött. Vasutas volt a foglalkozása, a MÁV-nál munkavezetői tisztet töltött be.

18 Mint általában a többi alkotó társa, eleinte csak ritkábban, szabad idejében művészkedett, később nyugdíjas korában több időt szánhatott kedvtelésére. Öröme telt abban, hogy az elkészült figurákból kis házi bemutatót rendezett az udvarán. Bábjait a csirkeól tetejére, a csatornához erősítette drótszállal, vagy egy tálcán ötletesen elhelyezte úgy, hogy a tácla tetejére erősített bádoglemez a szél fújására mozogni kezdett, s ezáltal a bábok táncolni látszottak. Többnyire egész kollekciót mutatott így be: fúvósokból, vonósokból álló zenekart táncoló párral, szalutáló baktereket, állatseregietet, Jancsit és Juliskát, bohócokat, harmonikás embert stb. Az utcán sétáló külföldi és belföldi járókelők az 1970-es években gyakran megbámulták figuráit, lefényképezték őket, sokat pedig meg is vásároltak közű lük. Gyakran meghívták faragótáborokba, többek között Heves megyébe, ahová szívesen el is ment, és több kiállításon részt vett. Néhány bábuját a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeuma őrzi. A „Nagybőgős" с műve Szánthó Imre festőművész tulajdona volt, most nagy örömünkre múzeumunk gyűjteményét gazdagítja. Színes szobrocskáira felfigyeltek a filmesek is, több híradó-filmbe bekerültek a jellegzetes szentendrei figurák. Ezek a faragott, nagykalapú emberkék Anna Margit festőművészt is megihlették. Több bábut is vásárolt Cseh Lászlótól, műtermében tartotta és többször is felhasználta képeihez, ahogyan a róla készült portré filmben is látható. Mint Ember Mária írta „A szentendrei amatőr fafaragó figuráinak naiv arcát Anna Margit valóban beolvasztotta művészetébe".

19 Két rangos könyv lapjaira is rákerültek Cseh László muzsikusai: egyik az 1973-as Szentendrei album, másik a magyarországi naiv művészetről szóló összefoglaló mű, melynek címlapján „zenél" a négytagú zenekar.

20 A legkülönbözőbb anyagokkal dolgozott Cseh László. Mindent felhasznált ahhoz, hogy figurái életszernek legyenek. Az volt a lényeg, hogy a hatás olyan legyen, amilyent ő elképzelt magában. Ha volt fája, abból faragta meg a figurák testét, de ha fa nem akadt, hungarocellből vágta ki alakjait. A bábok öltözetét a testre ragasztott textilből alakította, vagy arany, ezüst, kék, piros sztaniol papírból készítette. A színeket igen ötletesen kombinálta. A kezeket, lábakat, cipőket, csizmákat többnyire festékkel színezte. Az arcot kifestette pirosra. Mindig nagy kerek fekete szemeket rajzolt, de a szájat csak pici, keskeny piros vonallal jelezte. Bábjainak hajat is ragasztott, gyakran valódi hajból applikálva. A zenészek fejére nagykarimájú horgolt kalapot illesztett. Ezek alapanyaga vékonyra vágott tejes nylonzacskó-fonal volt, amit azután a legváltozatosabb színes szalagokkal, fonalakkal élénkített. Cseh László nem tartotta magát szobrászművésznek, sőt - mint Bánszky Pál írja

21 családja sem értékelte sokra tehetségét. Ő „csak" elkészítette azt, ami kikívánkozott belőle. Elsősorban saját magának szerzett örömet azzal, hogy szabadidejét felhasználva ifjúkori emlékeit, vágyait megelevenítette. 102