Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)

Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról

STUDIACOMITATENSIA 35.- A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE

keltezhető kemencét is ki lehetett bontani.172 A kemence keltezése összhangban áll a térdfibulák használati idejével.

A 76. számú rugótöredék (9. tábla 1) egy olyan fibulatí- pushoz tartozott, amelynél körültekert húrt alakítottak ki. Erre már a pannoniai trombitafejes fibuláknál (9. típus/1. változat) is láttunk példát, de a rövidebb rugó alapján a töredék nagyobb valószínűséggel térdfibula részét képezte. Noha az egytagúság és a körültekert húr a döntő többségben kéttagú térdfibuláknál idegen sajátosságnak tekinthető, ritkán pannoniai készítésű változatoknál is alkalmazták.173 A rugót csaknem teljesen befedő, vékony bronzlemezből hajlított hengeres tokot több térdfibulaváltozatnál is meg lehetett figyelni.174 A 77-78. számú rugótöredékek (4. tábla 6; 9. tábla 2) esetében a méret, illetve a csavarulatok száma arra enged következtetni, hogy ezek valószínűleg a térségben elterjedt, eddig bemutatott fibulatípusokhoz tartozhattak.

11. típus: Térd alakban meghajlított testűfibula (Kat. 79)

Ugyancsak Zsámbékon került elő az az egytagú fibula (9. tábla 4), amelynél valószínűleg 2x5 csavarulatos rugót és körültekert húrt alakítottak ki. Egyedülálló a leletanyagban az elülső harmadban kb. derékszögben meghajlított, téglalap keresztmetszetű, cikcakkvonallal díszített, fokozatosan elkeskenyedő, rézsútos állású, kúpos gombban végződő fibulatest is. Tűtartója trapéz alakú, középmagas, középszéles.

A zsámbéki fibula pontos párhuzama az általam elért szakirodalomban nem ismert. A fibulatest alakítása az elbai germánoknál elterjedt úgynevezett térd alakban meghajlított fibulákra jellemző.175 A típuson belül körültekert húrt és rézsútos állású, gömbölyded vagy tagolt gombban végződő lábat a IV. csoport 1A formájánál lehet megfigyelni, de a fibulák keresztmetszete többnyire kerek, félköríves vagy ovális, az egyetlen díszítőelemet a láb végén lévő gomb jelenti, a rugó

172 Ottományi 2012: DVD-melléklet.

173 Merczi 2011: 45—47, B/18. változat; 47, B/20. változat.

174 Merczi 2011: 38,57.

175 Gupte 2004: 3-4.

176 Gupte 2004: 51, Taf. 31-32.

177 Gupte 2004:109, Karte 22.

178 Gupte 2004:101-104.

179 Coci? 2004:134-135.

180 Peskaí 1972:106-107; Jobst 1975: 76.

181 Coci? 2004:135.

182 Peskaí 1972:106, Tf. 20,2-3; Vaday 1988-1989: 78, Abb. 12,10-17; Cocij 2004:211, Pl. CXIII, 1592-1605; Pl. CXIV, 1606-1616.

183 Coci? 2004:133.

184 Jobst 1975: 76,174, Kat. 193, Taf. 26,193.

185 Kovács 2004:129-130; Merczi 2016b: 453-454.

186 Merczi 2012:508,1. táblázat; .Merczi 2016b: 470,1. táblázat.

187 Merczi 2016b: 453-454, Kát. 30-32, 9. kép.

pedig sokcsavarulatos.176 A rövidebb rugó, a díszített fibulatest miatt kérdéses, hogy a zsámbéki fibula ebbe az Elba alsó folyásától északra és délre, valamint a Havel-Spree vidékén elterjedt változatba sorolható-e,177 vagy esetleg barbár hatásokra provinciális területen készült-e. Körültekert húrt ugyanis a trombitafejes fibuláknál és ritkán a térdfibuláknál Pannóniában is alkalmaztak. Ezek keltezése alapján a zsámbéki lelet - amennyiben a fibulát provinciális eredetűnek tekintjük- a 2. században készülhetett. A barbaricumi, térd alakban meghajlított fibulák az 1. század közepétől a késő római korig voltak használatban.178

12. típus: Szarmata típusú rugós T-fibula

= Coci? 32. típus (Kát. 80)

A 80. számú zsámbéki fibulát (9. tábla 3) 2x3 csavarulatos rugóval látták el, de húrját az eddig bemutatott fibulákéval ellentétben a rugó tengelyét tartó korong mögött (alsó húrozás) vezették el, amelyen nem alakítottak ki húrhorgot. A korong elülső részéhez viszont egy tagolt hosszúkás gomb kapcsolódik. Ez az elem az úgynevezett szarmata típusú rugós T-fibulák sajátossága, amelyek barbaricumi területeken, ezen belül elsősorban az alföldi szarmatáknál terjedtek el. A birodalmon belül szinte kizárólag csak Noricum, Pannónia és Dacia határvidékén bukkannak fel.179 A típus használatát a 2. század vége - 3. század harmadik negyede közötti időszakra teszik,180 a daciai leleteket a markomann háborúk utáni időszakra és a 3. század első felére keltezik.181 A párhuzamba állítható leletek alapján a fibulák félköríves vagy laposabban ívelt kengyelének végét egyszerű borda választotta el a vízszintes állású, esetenként gombban végződő lábrésztől.182 A kengyelen megfigyelt gerinc a lábrészen is folytatódott, de van példa félköríves keresztmetszetű fibulatestre is. A négyszögletes tűtartó alacsony, vagy a térdfibulákra jellemző magasságú lehetett.183 Jelentős eltérés figyelhető meg a húrozásban, ugyanis ezeket a fibulákat általában - a zsámbéki lelettel ellentétben - felső húrozás jellemzi, a húr a toldalék előtt kialakított mélyedésben vagy közvetlenül a toldalékon haladt. Alsó húrozású darabot ugyancsak a birodalmi területről, Lauriacumból ismerünk.184

13. típus: Aláhajtott lábú fibula (Kat. 81)

A birodalom határain kívül elterjedt aláhajtott lábú fibulák a sírleletek alapján a női viselet részét képezték.185 A típus Budaörsön — alacsony arányban - a telep (0,8%) és a temető (5,4%) leletanyagában egyaránt kimutatható volt, Érden és Perbálon viszont egyetlen töredéket sem lehet ebbe a típusba sorolni.186 Az aláhajtott lábú fibulák északkelet-pannoniai képviselőinek száma mindössze egy zsámbéki lelettel (1,5%) növelhető tovább. A budaörsi, egy- és kéttagú, 3-4. század fordulójára keltezett sírleletek megerősítették,187 hogy

93