Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Restaurálás - Lukács Katalin–Schrett László–Győri Lajos: Ortodox ikonosztáz restaurátori kutatása a százhalombattai Isten Anyja születése templomban
STUDIA COMITATENSIA 35. - A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE 3. kép: Felvételek súrlófényben Joel (1) próféta ikonjáról Válasz a kutatás kezdetén feltett kérdésekre A fehér, olaj kötőanyagú márványozásos díszítőfestés állapota jó, igen vastag, jó megtartású réteg, a rajta lévő lakkréteg eltávolításával feltárható. Készítése a jelenleg látható, átfestett ikonokkal egyidős (1875). A vörös, szintén olajos kötőanyagú márványozásos festés az ikonfal minden szintjén, háttérszínként megtalálható. Állapota hiányos, meggyengült kötőerejű, vékony réteg. Kialakítása az ikonosztáz beépítése után, kb. 1770-ben lehetett. A zöld-fekete-sárga eredeti már- ványos festés az 1. szinten és a 3. szint párkányán található meg. Kazein kötőanyagú, vékony krétaalapozású, sérült, hiányos réteg. Készítése 1770 előtti. A rátét faragások az eredeti keretszerkezethez tartoznak, de másodlagosan felhelyezve. A királykapu alsó, megtoldott része és az 1. szinten felhelyezett rozetták az 1968-as felújításkor kerültek a falra, fémszínezésük lakkba kevert bronzporral történt. Ennél a felújításnál az egész ikonosztázt sellakkal felületkezelték. Az ikonok nem az ikonfalhoz tartoznak, behelyezésük másodlagos, átalakítottak, átfestettek. Az ikontáblák a 16-17., az ikonfal a 18. század elején készülhetett. 4. kép: Felvételek infra fényben Joel (1) próféta ikonjáról Restaurálási javaslat Mivel kutatásaink azt az eredményt mutatták, hogy az eredeti (1770 előtti) állapot nem állítható helyre, felmerült a vörös márványozásos réteg visszaállításának lehetősége. A vörösmárványozott időszak 1770—1875-ig tarthatott, amikor a jelenleg látható, fehér márványozásos díszítőfestést kialakították, illetve az ikontáblákat átfestették. Az 1968-as felújítás során kisebb javításokat, kiegészítéseket végeztek, majd az egész ikonosztázt sellakkal átecsetelték. Tehát az eredeti, 16—17. századi ikonok egy másodlagosan beépített, vörösre festett ikonfalba kerültek 1770 körül. Az egyetlen egységes korszak az ikonosztáz ismerhető történetében az 1875 utáni időszak. Ennek helyre- állítása és restaurálása nem okoz kárt az ikonosztáz egyik rétegében sem, és esztétikailag is elfogadhatóbbá teszi a jelenleg látható állapotnál. Az ideális megoldás mégis az lenne, ha speciális restaurátori eljárással a 19. századi festményeket restaurátorok leválasztanák az alatta lévőről, új fatábla hordozóra átültetnék, és így kerülne vissza a fehér márványozású ikonfalba. A felbecsülhetetlen értékű, poszt-bizánci stílusú képeket restaurálva, egy alkalmas helyen be lehetne mutatni a közönségnek. 269
