Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Néprajz - Sz. Tóth Judit: Mestermunkák. A kőfaragás emlékei a Dunazug-hegyvidéken
STUDIA COMITATENSIA 35. — A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE Díszítmények kőporból A kőfaragás mellett nem hagyható figyelmen kívül egy másik, a kőmunkákhoz alapanyagával kapcsolódó témakör sem, a kőpor díszítő funkciójú alkalmazása a parasztság körében. A kőpor az üledékes kőzetek (dolomit, mészkő, homokkő) por változata, amit emlékezet óta súrolásra használtak a háziasszonyok.50 Térségünkben a legnagyobb mértékű kőpor-ki- termelés Pilisvörösváron folyt, ahol a dolomit főként törtfehér színű, kisebb mennyiségben szürkés, sárga, lila és rózsaszín változata is előfordul. A kőpor díszítő funkciójú felhasználásáról egy adatunk van: a soroksári német asszonyok a tisztaszoba földjét hintették fel vele, és ujjúkkal rajzoltak bele mintákat.51 Egyelőre nem tudjuk, ki és mikor alkalmazta először díszítésre ezt a természet adta alapanyagot Solymáron. A solymári szokás eredetét, a készítés kezdetét nem ismerjük, de fényképek tanúsítják, hogy a technikát az 1930-as években már alkalmazták egyházi események, községi ünnepek (papszentelés, hősök napja) alkalmi díszítéséhez. A kőport adó kőzet Solymár határában is megtalálható volt fehér, lilás rózsaszín, sárga színváltozatban.52 Ezeket felhasználva készítettek különböző ünnepi alkalmakra a szabadban a földre szőnyegszerű alkotásokat, amelyeken a vallási és nemzeti jelképek mellett „feliratok” is szerepeltek. Fénykép örökítette meg az első miséje alkalmából Dauner András szülőháza udvarára készített, latin szöveget és egyházi jelképeket tartalmazó díszítményt (25. tábla 1). A település központja a római katolikus templom előtti tér, a Fájdalmas Krisztus és a Hősök szobrával (az I. világháborúban elesettek emlékműve) máig az ünnepi események helyszíne. Hősök vasárnapján az emlékmű elé kőporból készítettek - a nemzeti és a solymári címert ábrázoló - színes „képet” 1939-ben. Fénykép örökítette meg az eucharisztikus világkongresszus alkalmával itt tartott körmenetet. A földön jól látható az oltáriszentség ábrázolása, amely valószínűleg a templom bejáratáig húzódó díszítmény része volt. A kőporral való díszítést azonban az emlékezet egyértelműen az űrnapjához köti. A szokás összefüggésben áll a Buda vidéki katolikus “Hála 1995: 105; 107-110. Pesten nagy mennyiségben használták Budafok, Kőbánya és Sóskút mészkőporát. Budán és a megye észak-nyugati térségében a vörösvári dolomitport, reipsandot nagy mennyiségben vásárolták a kőfaragók és a műkövesek. Különböző szemcseméretű részeit a szikvízüzemek és az építőipar használta fel. 51 Hála 1995:118. S2A Kerek-hegyen fehér, a Szél-hegy oldalán lévő bánya egyik felében sárga, másik oldalán vörös színű kőport bányásztak. Seres 1993:213. 53A téma feldolgozása megjelenés előtt. Sz. Tóth 2016. “Köszönöm lányának, Gerleházi Mártának az adatokat és a rendelkezésemre bocsátott fényképeket. „Gerleházi Mihály virágszőnyeg készítő” szerepel a jeles solymáriak arcképcsarnokában (Milbich- Hegedűs 2011: 212-213). 55 Dr. Jablonkay István tanár, a solymári Helytörténeti Gyűjtemény létrehozója és vezetője az 1960-80-as évekig készített színes diafelvételeket az úrnapi szőnyegről. Ezeket lánya, Jablonkay Mária bocsátotta rendelkezésemre. németek jellegzetes úrnapi virágszőnyeg-készítő hagyományával, annak egyedülálló változata.53 A kőport a térségben Budakeszin és Pilisvörösváron is alkalmazták a virágszőnyeg nyomvonalához, virág híján kisebb felületek kitöltésére. Solymáron a teljes úrnapi szőnyeg kőporból készült, utóbb némi virággal szegélyezve. A korábbi formájában díszítetlen szőnyeg, amit a községi bányákból kitermelt fehér vagy sárga kőporból készítettek, mintegy 60 centiméteres szélességben borította az utcák közepét a körmenet útvonalán, közel két kilométer hosszan. Az 1950-es évek vallásellenes politikája miatt a körmenetet a templom körüli utcákra kellett lerövidíteni; de a rövidebb útvonal, a könnyebb díszíthetőség egy évtized múltán a szokás kiteljesedését eredményezte. A négy oltár előtt a szőnyeg kiszélesedett, rajta egy-egy vallási szimbólum jelent meg színes kőporból. A tér szélétől a templomig tartó szakaszt már 100-150 cm szélességben borította a mintás kőporszőnyeg. Az úrnapi szőnyeg első ismert tervezője és készítője Gerleházi (Gertheim) Mihály volt. Az úrnapi szőnyegkészítés, mint specializált egyházi feladat az 1950-es évek elejétől 1967-ig az ő nevéhez kötődött.54 Hívő katolikus lévén vallási könyvekből, templomok belső díszítéséből vett motívumok alapján készített mintasablonokat. Évente más szőnyeget tervezett, és annak kivitelezését irányította (25. tábla 2-3). Az egyházközség férfitagjai, főként mesteremberek, a kőporral „hivatalból” is foglalkozó kőművesek dolgoztak együtt a megvalósításon. Ez a nem hétköznapi munka segítette a ráhangolódást az ünnepre. A közösség a lelki felkészüléssel és az Oltáriszentség útjának méltó feldíszítésével várta a katolikus egyház legnagyobb ünnepét. A kőporszőnyeg stílusának változását dr. Jablonkay István színes diafelvételeinek köszönhetően nyomon tudjuk követni.55 A legkorábbi felvételek szerint a kőpor fehér és lilás árnyalatát variálták leggyakrabban, hosszanti sávokban oly módon, hogy megjelenésében futószőnyegre emlékeztetett (25. tábla 4-5). A középső sávba mindig három koszorú került, ezek foglalták magukba a legfőbb vallási szimbólumokat: az Oltáriszentség, Isten báránya, kereszt, horgony, szív. A hit, remény, szeretet jelképei több változatban is megjelentek. Ezek papírsablonok segítségével, elfedő-kitakaró technikával készültek. A mintákat tartalmazó körök alapszíne világos, a mintákhoz a kőpor tompa színétől elütő élénk színeket is alkalmaztak földfestékpor, olykor korom felhasználásával. A Gerleházit követő mesteremberek tökéletesítették a technikát, egyre aprólékosabb sablont készítettek. Ezekhez sokféle színű és egyre nagyobb mennyiségű festékport, agyagport használtak a kőpor mellett. Állandó eleme volt az úrnapi díszítménynek az oltáriszentség ábrázolása búzakéve és szőlőtő között, valamint a hit, remény, szeretet összefonódó szimbólumai. A nyolcvanas években a magyar nemzeti címer és a település címere is szerepelt a szőnyegen. A szélminták 253
