Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Néprajz - Sz. Tóth Judit: Mestermunkák. A kőfaragás emlékei a Dunazug-hegyvidéken
SZ. TÓTH JUDIT: MESTERMUNKÁK. A KÖFARAGAS EMLÉKEI A DUNAZUG-HEGYVIDÉKEN 10. kép: Ház oszlopos tornáca, Tök szögletes, többszörösen tagolt. A zsámbéki oszlopok jellegzetessége, hogy közepüket függőleges nézetű, domborúan faragott növényi motívum díszíti. Ezek nagy és kisebb virágok, rózsák, az oszlopot is körbefogó indás levelekkel, amelyeket Zsámbékon színesre (piros, rózsaszín, zöld) festettek (8. kép). Másutt a ház színére, sárgára és fehérre, vagy csak fehérre meszelték és meszelik le. (9. kép; 3. tábla 4—5). Tökön a kőoszlopos házak későbbiek, a lábazat magas, elejét egy-egy domború csillag vagy virág díszíti. Az oszlopfők kiképzése egyszerű, akantusz mintás (10. kép; 3. tábla 1—3). Míg a Zsámbéki medence tornácain a népi építészet stílusjegyei, addig Sóskúton, Tárnokon a kőfaragó ipar, a klasszikus stílusjegyek dominálnak az oszlopok megjelenésében. Az oszloptest olykor hengeres, de rendszerint szögletes, illeszkedve a kváderköves falazathoz. Újabb házaknál kő mellvéd, gombos díszű lépcsőfeljárat is készült (11-13. kép). A népi építkezésben a kő legszembetűnőbb fel- használása a zártsorú beépítésű utcákon a kapubejáratok kőkerete. Szentendre és a környék városainak (Esztergom, Buda, Vác) barokk városképe, a falusi kúriák barokk kőkeretes, kosáríves, kerékvetős kapui, feliratos, címeres zárókövei a Buda környéki települések utcáin, pincesorain köszönnek vissza. (Pilisborosjenő, Budajenő, Budaörs, Páty). A 19. század elejétől elszaporodó kosáríves kapukeretek stílusa, formája egységes, viszonylag egyszerű. A városi házak kapuja mívesebb, oldalt oszlopfőt jelző tagolással, a kő ívét vésett tükör követi (14. kép). A talprész ferdén kiszélesedő alja támaszték és egyben kerékvető is. A zárókövön évszám vagy más ábrázolás van. A falusi házak, pincék zárókövén is szerepelhet bevésett évszám és névbetű. Olykor kifaragták a tulajdonos mesterségének „címerét”: szőlősgazda házára szőlőfürtöt (Ráby Mátyás háza, Szentendre) kádármes- 24 24 Andrásfalvy 1954. 11. kép: Klasszikus tornácoszlopok, Sóskút terére hordót (Loos-ház, Pomáz). Az egymást támasztó, oromfalas pincesorokon kosáríves kő bejáratokat látunk kis kőkeretes ablakokkal, fölül szellőző ablakkal. Legszebb példái a pátyi pincesoron állnak (15. kép).2A A budaörsi présházak zömmel nyeregtetős, oromfalas épületek voltak, félköríves kőkeretes kapuval és jellegzetes három ablaknyílással. A kőkeretes kapubejáratok velejárója a kerékvető, amely legegyszerűbb formában a kapulábak oldalirányban kiszélesedő része. Elé olykor egy külön kerékvető követ is tettek. Kerékvetőket nemcsak a kapubejárókban alkalmaztak, hanem szűk utcákon a kőkeret két oldala mellett a falba építve (Szentendre), illetve az utcafronti házak sarkába foglalva is (Pilisborosjenő). Elsődleges jellemzőjük a célszerűség, ezt mindenütt legömbölyített - félgömb, csonka kúp, vagy más — formával értek el. Ezek viszonylag nagyok, robosztusak, találni köztük trapéz, kúp és süveg alakút, valamint csigavonalban végződőt is (4. tábla 1—6). Kerékvetőkkel látták el a hajdan nagy kocsiforgalmú tereken, utcákon álló kereszteket, szobrokat. A kalászi szerb keresztet négy, helyi homokkőből készített, henger alakú, spirális csíkozású kerékvető védte, melyek ma is állnak (16. kép). A megye délnyugati részén, ahol kockakövekből építkeztek, a présházak bejárata szögletes, kőkeretes. Néha az ajtó- és ablakkeret teteje kissé hajlított ívű, ugyanezt a vonalat követő profilokkal. A biai szőlőhegy présházain a kő ablak- és ajtókeretet régen színesre festették: kékre vagy zöldre. A szemöldökgerendára kerültek a névbetűk és az építés évszáma: vízszintes tükörbe foglalva vagy a gerenda hosszában elosztva, 228
