Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Néprajz - Sz. Tóth Judit: Mestermunkák. A kőfaragás emlékei a Dunazug-hegyvidéken
STUDIACOMITATENSIA 35. —A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE 1. kép: Enzmann János solymári kőfaragó, 1930 körül szerződésbe foglalva a helyi lakosság foglalkoztatásának elsőbbségét.14 Pest megye nyugati felének majd minden településén volt kőfejtő, kőbánya, általában több is, a jelentősebbek mellett kőfaragó üzem is működött. A lakosok kőfejtőként, fuvarosként dolgoztak, sokan a mesterektől a kőfaragás fortélyait is megtanulták. A kővel való bánni tudás a vidék parasztsága körében azonban mélyebb gyökerű volt ott, ahol a kőbányászat nagyobb múltra tekintett vissza.15 Alapja a helyi kőzet tulajdonságainak ismerete volt, ennek birtokában a parasztfaragók, a kővel foglalkozó paraszt-specialisták a helyi igényeket kielégítve, helyi ízlés szerint dolgoztak. A követ általában maguk fejtették a környéken. Az erdőkben kiszedték a felszínre kitüremkedő kőtömböket, amelyeket otthon dolgoztak fel. A kereskedelmi célú kitermelés megindulása a falusiak számára is megköny- nyítette a kő beszerzését, növelte a kő paraszti felhasználásának körét. A bányák sérült vagy hibás kőtömbjeit a kő faragással foglalkozók hazavitték, saját céljaikra megmunkálták, a törmelékkövet ingyen szállíthatták el. A kő felhasználása a paraszti kultúrában a 19. század végére válik jellemzővé. A helyben fejtett kőzet minőségétől, tulajdonságaitól, a felhasználók anyagi 14 PMLIV. 442.g. 1918. 15 Viga 1985: 41. 16 Dercsényi 1958:1. 256. 17 Sándor 1973: 251. 2. kép: A Szőlősgazdák keresztjének kőoszlopa a Fe- renczy Múzeumi Centrumban (ltsz.: N 2015.7.1.) lehetőségeitől, illetve a helyi tradícióktól függően vált a népi építészet, a vallási élet és a paraszti gazdaság tárgyainak alapanyagává. E tárgyak között egyaránt vannak kőfaragó mesterek, iparosok által készített, illetve specialisták, parasztfaragók által készített darabok. Falvaink, mezővárosaink templomainak korai kőemlékei tanult mesterek munkái. A keresztelő medencék, kőperselyek, szenteltvíztartók máig használatban vannak. A torbágyi római katolikus templom keresz- telőkútja a provinciális művészet terméke, oszlopos talapzatán szőlőindás, napraforgós népi jellegű farag- ványokkal.16 Ugyancsak a 18. századból származik a szentendrei Szőlősgazdák keresztjének csavarodó indás, szőlőfürtös faragványú kőoszlopa, amely a népies barokk kiemelkedő alkotása (2. kép). A hivatásos kőfaragómesterek munkái nagy hatással voltak a helyi igények alakulására.17 A mesterek munkáikkal nyilvánvalóan közvetítették a művészeti stílusokat, mintául szolgáltak. A barokk, a klasszicizmus, az empire egyes elemei sajátosan átértelmezve, jó fél évszázad múltán bukkannak fel a falvakban. A szakrális emlékeken látható „minták” hatása felfedezhető a későbbi falusi kőemlékek között, főként a sírköveken. A paraszti megrendelők a mesteremberekkel olyan munkákat készíttettek, melyek közel álltak saját ízlésükhöz. A helyi vagy környékbeli kőfaragók pedig alkalmazkodtak megrendelőik igényeihez. A megnövekedett igények kielégítésébe egyre több fa223
