Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története
PÉTERFFY GERGELY: SZABOTŐR VAGY ÁLDOZAT? A BUDA-CSASZARFÜRDŐI VASÚT BALESET TÖRTÉNETE Szegedi V. Tibor áv. főhadnagy hallgatta ki.89 A kihallgatást természetesen a családi, társadalmi státuszuk feltérképezésével, illetve előéletükkel kezdték, hogy később az esetlegesen kompromittáló adatokat - még ha azoknak semmi közük sem volt a balesethez — felhasználhassák ellenük. Kriston vallomása lényegében megegyezett december 26-i vallomásával, új elem nem fedezhető fel benne. Az 1923 óta a HEV-nél dolgozó Ferenczi is bűnösnek vallotta magát a kihallgatás során, mert nem tartatta be a szolgálati szabályzat utasításait, ezzel hozzájárult a baleset bekövetkeztéhez. Szakmai munkáját hanyagul végezte, beosztottait nem ellenőrizte kellően, nem alkalmazott súlyos szabálysértés esetén pénzbüntetést, ami hozzájárult ahhoz, hogy a beosztottak hanyagul végezték munkájukat. Abban is hibázott, hogy Molnár Imrét váltókezelői beosztásba helyezte annak ellenére, hogy őt eredetileg kocsikísérőnek kérte az állomásra, illetve tudta, hogy nincs meg a szükséges helyismereti vizsgája. Elmulasztotta a biztosító jelzőberendezés felállítását is - ez nem is az ő hatásköre lett volna, legfeljebb a felettes szervek felé jelezni a problémát -, ami a forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében feltétlen szükséges lett volna. Beismerte azt is, hogy a pár nappal korábban kiadott- december 25-26-ra előírt fokozott ellenőrzésre való utasítás — bizalmas miniszteri rendelkezést nem tartotta be, ahogy a váltókulcsok szabályos használatát sem követelte meg. Bár a 11. sz. váltónál rendszeresen tapasztalta a szabálytalan munkavégzést - a váltózárkulcsot, amivel a váltók átállítását pillanatok alatt el lehetett végezni, nem a váltókulcs-szekrényben helyezték el, hanem a váltó melletti telefonszekrényben- mégsem tett semmit a szabálytalan gyakorlat felszámolása érdekében. A balesetről a munkahelyére tartva az aquincumi megállóban értesült, reggel 7 órakor.90 Szegedi áv. főhadnagy vallomások után készített vizsgálati jelentése szerint a több halálos áldozattal és tetemes anyagi kárral járó császárfürdői baleset nagymértékben Ferenczi és Kriston gondatlanságának is volt köszönhető, amelynek bizonyítéka saját beismerő vallomásuk. Ezek után a Vizsgálati Főosztályt vezető Zsidi Gyula áv. ezredes átkísértette a vádlottakat az államügyészségre.91 Az államügyészség javaslatával ellentétben 1953. április 7-én nyilvános tárgyalásra került sor.92 A tanácselnöki tisztet dr. Ölti Vilmos, a koncepciós perek hírhedt bírája látta el.93 A tárgyalást dr. Szapor József bíró vezette, dr. Rózsa János államügyész képviselte a vádat, Ferenczit dr. Jakab István, Kristont dr. Csillag Ernő ügyvéd védte. Jelen volt még szakértőként Kon- rád József főfelügyelő a Közlekedésügyi Minisztérium I. Vasúti Főosztályától. Az I. rendű vádlott Ferenczi védője még a tárgyalás elején kérte, hogy Balassa Béla vasúti közlekedési szakértő is jelen lehessen, ezt a bíróság jóváhagyta. A vizsgálati időszakban tett vallomásával ellentétben Ferenczi nem vallotta magát bűnösnek, és mintha a már kivégzett váltóőr emlékét szerette volna tisztára mosni, kijelentette, hogy Molnár Imre szerinte jó dolgozó volt, rendelkezett a szükséges váltóőri vizsgával. Ellenőrzései során a váltózárak kulcsának kezelésénél sem tapasztalt szabálytalanságokat, csak a tolatásokkor tehették be a kulcsokat a telefonszekrénybe. Konrád ezt az állomási felügyeleti könyvben lévő 1952. június 20-i, augusztus 28-i és szeptember 18-i bejegyzésekkel cáfolta.94 Ferenczi szerint ezek egyedi esetek voltak, az előírtnál gyakrabban tett ellenőrzéseket, és akkor mindig mindent rendben talált, a váltókulcsok kezelésénél 89MÁVKI. BA. 2. d. 33. t. II. ics. 6. őe.: Ferenczi János kihallgatási jegyzőkönyve, 7. őe.: Kriston Béla kihallgatási jegyzőkönyve. Kriston Béla 1917-ben született az erdélyi Tyéjen, Szentendrén lakott a baleset idején. Négy középiskolai osztály elvégzése után fodrásznak tanult. A háború után 1947-ben tért haza a hadifogságból, ezután szakmájában dolgozott néhány hónapig. 1947. november 14-én apósa beajánlásával vették fel a BHEV-hez kalauznak, 1950. májusig szolgált a szentendrei vonalon, ezután őszig Óbuda elágazás, utána Buda-Császárfürdő állomásra helyezték forgalmi szolgálattevőnek. 1947-1948-ban az MKP tagja volt, majd kizárták. Ferenczi János 1901-ben született Körmenden, apja raktárosként szolgált az államvasutaknál. Óbudán, a Lőpordűlőben lakott a baleset idején. 1917-ben felvették a MÁV-hoz, ahonnan 1923-ban került át a BHEV-hez. Itt Szentendre, Pomáz, végül Budakalász állomásokon volt forgalmista, 1945-ben nevezték ki Buda-Császárfürdő állomásfőnökévé, de a baleset idején a Margit hídi végállomás is felügyelete alá tartozott (1950-1951-ben viszont Cservenka Tibor volt Buda-Császárfürdő állomásfőnöke). 1939-1941 között a nyilas párt tagja volt, a háború után belépett a szociáldemokrata pártba, így 1948- ban - ahogy az államvédelmi jelentés fogalmaz - „befurakodott” az MDP-be. Fenyegető árnyékként vetült az állomásfőnökre a Hortobágyra kitelepített csendőrőrmester testvére. 90 Ne felejtsük el, hogy éppen Ferenczi fogja gyakorlatilag megtagadni vallomását a bírósági tárgyaláson kényszerre hivatkozva. 91ÁBTL. 3.1. 9. V-93043/2. Zsidi Gyula áv. ezds. átirata az Államügyészség elnökének, 1953. február 4. 92MÁVKI. BA. 2. d. 33. t. II. ics. 8. őe. B. II. 0905/1953/10 sz. Budapest Megyei Bíróság tárgyalási jegyzőkönyve. 93 Ölti Vilmos vezette többek között a Pócspetri, a Mindszenthy, MAORT, vagy éppen a Standard elleni koncepciós pereket. 94MÁVKI. BA. 2. d. 33.1.1. ics. Buda-Császárfürdő állomás felügyeleti könyve, megkezdve 1950. február 12. 1952. június 20-i forgalmi ellenőrzéskor a 4. (vagy 7.?) és 6. sz. váltózárban a kulcsot benntalálták. A helytelen vágányra irányított 4555. sz. vonatról kapott értesítést nem jegyezték elő a naplóban. 1.23-tól 9.00-ig Budapest Margit híd állomásról nem hozták be az elegyet, pedig volt gép is, ezért a forgalom leállt a Déli pu. felől. A váltó ellenőrzésére vonatkozó és az ÁVU-ban rögzített rendelkezést nem tartották be. A visszajelentéseket a forgalmisták a naplóban nem láttamozták, az állomásfőnök ezt nem hiányolta, holott ez az ÁVU-ban elő van írva. Az augusztus 28-i forgalmi ellenőrzéskor a váltó és vágány ellenőrzést nem az ÁVU szerint végezték, a Pamut ipartelepi tolatásoknál nem minden esetben adtak tolatási jegyzéket. A szeptember 18-i forgalmi ellenőrzésekkor ismét utasításellenes váltó és vágány ellenőrzést tapasztaltak. A baleset utáni napokban rendszeresen tartottak ellenőrzéseket az állomáson, a január 3-i ellenőrzés továbbra is komoly hibákra mutatott rá, például a váltóőrök nem értesítették egymást az állomási mozgásokról annak ellenére, hogy az állomás ívben feküdt. A forgalmista későn intézkedett egy alkalommal, amiért az utolsó pillanatban le kellett inteni egy tehervonatot, másik alkalommal meg egy tehervonat egy személyvonat útjában végzett tolatást. Az állomáson féksaru használata nem volt megengedve, a vágányok sem voltak erre kiképezve, mégis többször végeztek féksarus tolatást. 208
