Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története
PÉTERFFY GERGELY: SZABOTŐR VAGY ÁLDOZAT? A BUDA-CSÁSZÁRFÜRDŐI VASÚT BALESET TÖRTÉNETE lódott, két kocsi összetört, nyolc pedig megrongálódott, a járművekben a másnapi értékelés szerint 2-300 ezer forint kár, a pályatestben 1500 forint kár keletkezett.64 A baleset idején az időjárás nem okozott közlekedési nehézséget, világos, tiszta idő volt. A baleset helyszínén a rendőrség, mentőszolgálat, tűzoltóság és a néphadsereg egységei mellett természetesen az AVH is megjelent, és rögtön őrizetbe is vették a két váltóőrt, így a vasúti vizsgálat során Vasvári Rezsőt csak kikérdezni tudták, Molnár Jánost egyáltalán nem tudták meghallgatni. A MÁV 1952. július 8-i elsőfokú fegyelmi határozata a már bírósági ítéletüket is megkapó váltóőröket szolgálatból való elbocsátásra ítélte, az állomásfőnököt az állomási személyzet szabálytalan munkavégzéséért 1000 forint pénzbírság mellett rangfokozatbeli visszavetéssel, áthelyezéssel és 5 évig alacsonyabb fizetéssel járó munkakörbe helyezéssel bűntette. A 2541. sz. vonat mozdonyszemélyzetét is megbüntették, mert nem figyelték meg a pályát - mivel a menetrendnél korábban indított vonathoz az állomás másik oldaláról pályaépítő munkások rohantak és ugráltak fel, így őket figyelték. A mozdonyvezetőre is 1000 Ft pénzbírságot és áthelyezést róttak ki, a fűtőt havi munkabérének 50%-os csökkentésével és két évig egy fizetési fokozattal való visszavetéssel büntették. Az 1952. december 12-én hozott másodfokú határozat Somkúti Árpád vezérigazgató-helyettes elnökletével jóváhagyta az elsőfokú ítéleteket. A Budapest Megyei Bíróság vezetője június 6-án kért intézkedést az államügyészségtől a „politikai bűntett” miatt börtönbe szállított két váltóőrrel kapcsolatban. Az államügyész további fogva tartásukat rendelte el a még aznap összeülő rögtönítélő bíróság összehívásáig, mivel alaposan gyanúsíthatok szerinte azzal, hogy szándékosan idézték elő a balesetet.65 Az államügyészségen tett egybehangzó vallomásuk szerint 18.40-kor vette Vasvári a forgalmi szolgálattevőtől az értesítést, hogy az állomásra az 5528. sz. vonat a III., a 2541. sz. vonat a IV. vágányra fog érkezni. Ennek értelmében kellett volna kiadni utasításait a mellé beosztott Molnár János váltóőrnek, hogy a kitérő állásban lévő 42/b. sz. váltót állítsa egyenesbe. Ehelyett csak 3 perc késéssel adott utasítást társának, hogy zárja le a 64 BFL. XXV. 4. f. 0701/1952 sz. Vasvári Rezső és társa elleni büntetőper iratai. 38-39: KPM 1/8. Forgalmi Szakosztály jelentése a miniszternek, 1952. június 5. Később 23-ra emelkedett az elhunytak száma. 65 BFL. XXV. 4. f. 0701/1952: 3. A nyomozati szakasz részletes vizsgálatától eltekintünk, részben mert a rákosi baleset körülményei egyértelműek, részben mert a bírósági ítélkezésen, a két baleset igazságügyi szervek általi megítélésén van a hangsúly. 66 Érdekes momentum, hogy a két egymással kapcsolatban lévő váltó átállítására miért külön-külön adott utasítást Vasvári Molnárnak. Logikusabbnak tűnik, hogy egyszerre kellett volna állítani az egymás mellett lévő kitérőket. A forgalom nem indokolta a 2-3 perces időközt. A kérdést nem vizsgálták a nyomozati eljárás, sem a bírósági tárgyalás során. 67 BFL. XXV. 4. f. 0701/1952: 46-49. 68 BFL. XXV. 4. f. 0701/1952:50-57. 69 BFL. XXV. 4. f. 0701/1952:56. 38/a. sz. kitérőt. Ezután újabb 2-3 perc múlva adott csak utasítást Vasvári, hogy állítsa egyenesbe és zárja le a 42/b. sz. váltót, Molnár azonban a váltóőrhely ajtajából szólt vissza rémülten, hogy már nem lehet, mert elindult az állomásról a 2541. sz. vonat és a váltó közelében van.66 Zászló és sípjelzéssel próbálták figyelmeztetni a mozdonyszemélyzetet, de megállítani már nem sikerült a vonatot. Vasvári beismerte, hogy helyesebb lett volna sípjelzés helyett megkísérelni az aláváltást, így az összeütközés helyett nagy valószínűséggel kisiklott volna a vonat, jelentősen csökkentve az áldozatok, sérültek számát. Molnár János ijedtségére hivatkozott, amitől ledermedt és képtelen volt cselekedni. Molnár Imréhez hasonlóan a két rákosi váltóőrt is Balassa László és Kelemen Endre igazságügyi orvosszakértők vizsgálták meg a bírósági tárgyalás előtt, egyiküknél sem találtak elmebajra, zavartságra utaló jeleket.67 A június 6-án összeülő Budapest Megyei Bíróság mint rögtönítélő bíróság tartott tárgyalást Vasvári Rezső és Molnár János, súlyos balesetet előidéző közlekedés veszélyeztetésének bűntette miatt indított bűnügyben.68 A tanácselnöki tisztet dr. Jónás Béla bíró töltötte be, mellette még dr. Rácz György bíró és dr. Hegyvári Lajos államügyész volt jelen. Az I. r. vádlott Vasvári Rezső védelmére dr. Kovács István, a II. r. vádlott Molnár János védelmére dr. Konta Lipót ügyvédeket jelölték ki. A délután négy órakor kezdődő tárgyaláson mindketten elismerték bűnösségüket a balesetben: már 17.56-kor, a 2526. sz. személyvonat elhaladása után az előírt egyenes állásba kellett volna állítaniuk a 42/b. sz. váltót, ehelyett még a 308 sz. salgótarjáni gyors motorvonat és a 346/a. sz. munkásvonat is a szabálytalan állású váltó mellett közlekedett. Marsi Gyula szakértő szerint lett volna idejük megkísérelni az aláváltást, csökkentve a baleset következményeit. Az a védekezés, hogy a mozdonygépezettől vagy a kocsi lépcsőktől féltették testi épségüket, nem fogadható el, mert a szabályzat szerint a vasutasok akár életük kockáztatásával is kötelesek elhárítani az utasok életét fenyegető veszélyt. Az államügyész a bizonyítási eljárás utáni indítványtételkor kérte a bíróságot, hogy állapítsa meg a vádlottak bűnösségét és: „a vádlottak bűnösségével okozott hatalmas személyi és vagyoni kárral arányban álló legsúlyosabb büntetéssel sújtsa őket. A bíróság a büntetés kiszabásánál értékelje azt a körülményt, hogy vádlottak cselekménye az aktív szabotázs határán mozog és a társadalmi tulajdon súlyos megrongálásának tényelemei is ki vannak merítve. A bíróság ítéletével statuáljon példát a MÁV valamennyi dolgozója felé.”69 Vasvári védője irgalmas ítélet kiszabását kérte, Molnár ügyvédje pedig méltányos ítéletet kért az enyhítő körülmények alapos vizsgálata után. A bíróság végül 204
