Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története
PÉTERFFY GERGELY: SZABOTŐR VAGY ÁLDOZAT? A BUDA-CSÁSZÁRFÜRDŐI VASÚT BALESET TÖRTÉNETE 3. kép: Bebrits Lajos közlekedési- és postaügyi miniszter beszéd közben az Északi összekötő híd ünnepélyes átadásakor, 1955 (Fortepan, 40575) A Közlekedésügyi Minisztérium 17/1121/1952. 1/3.A. sz. rendelete alapján Végh Lajos szakosztály- vezető személyes utasítására 300-1200 Ft rendkívüli segély kifizetését engedélyezték a sérülteknek. Dr. Várhegyi Tibor ezért 40 ezer forintot vett fel a MÁV Vezérigazgatóság Általános Igazgatási és Jogi Szakosztályának Igazgatási és Szervezési Osztályától, hogy személyesen keresse fel a balesetben megsérült utasokat. 54 személynek összesen 37 100 forintot fizetett a MÁV, emellett Bebrits utasítására az Utasellátó Vállalat Nyugati pályaudvari fiókja december 31-én ajándékcsomagokat állított össze, amiket még aznap este kiszállítottak a balesetben sérülteknek - otthonukba, vagy a kórházba (3. kép)}* A rendőrség mellett az államvédelmi hatóság emberei is megjelentek a helyszínen, és őrizetbe vették Molnár Imre váltókezelőt, Kriston Béla forgalmi szolgálattevőt, valamint K. Ferenczi János állomásfőnököt. A Magyar Államvasutak balesetvizsgálói mellett a másnapi bírósági tárgyalásra készített szakértői vélemény is Molnár Imre felelősségét állapította meg, anélkül, hogy ki tudták volna hallgatni magát a váltóőrt - legalábbis az első vizsgálat után, mert január elején az állomási személyzet néhány tagját és a motorvezetőt is felelősségre vonták. A rendőrség is elsősorban Molnárt hibáztatta a szerencsétlenség miatt - ők még ki tudták 14 MÁVKI. DNR. 14/1/1953 sz. ügyirat. Segély kifizetése az 1952. december 26-i Buda-Császárfürdő baleset sérültjeinek. Egy személyt nem találtak már a kórházban, lakcímét sem tudták kideríteni. 15 BFL. XXV. 4. f. 0945/1952.38—39.1. Budapesti Rendőr Főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának helyszínelő és balesetvizsgáló csoportja 2176/1952 sz. jelentése. Itt a baleset időpontjaként 6.45 szerepel. 16 MÁVKI. DNR. 604/1952 elsőfokú fegyelmi hatóság (MÁV Budapesti Igazgatóság) határozata, 1952. december 26. 17 MÁVKI. BA. 2. d. 33.1.1. ics. 18. őe.: Arató Károly a MÁV Budapesti Igazgatóság főigazgatójának feljelentése az Államügyészségen Molnár Imre ellen, 1952. december 27. A főigazgató a HÉV F4. sz. utasítás 85., 88., 94., 100., 73. és 84. pontjainak be nem tartására hivatkozott feljelentésében. Sajnos a fenti utasítást nem sikerült felkutatni. 18 Szarvasi Járási Hadigondozó Bizottság 128/1946 sz. véghatározata Molnár Imre hadigondozási járulék megállapítása iránti kérelme ügyében, 1946. január 30. Petrás Ernőné tulajdona. 4. kép: Molnár Imre vasúti igazolványa munkáshetijegy váltásra (Petrás Ernőné) a helyszínen hallgatni Molnár Imrét.14 15 Az államvasutak még a baleset napján hozott elsőfokú fegyelmi hatósági határozat alapján a szolgálatból elbocsátotta Molnárt, bár mint a határozat írja: a terheltet a vizsgálóbizottság csak meghallgatni tudta, mert a hatóság még a jegyző- könyvi kihallgatás előtt elvitte. Súlyosbító tényezőnek ítélték a baleset közfeltűnést keltő voltát. „Terhelt olyan súlyos szolgálati vétséget követett el, valamint a népgazdaságnak olyan hatalmas kárt okozott, hogy őt a szocializmust becsületesen építő vasutas dolgozók táborából el kellett távolítani, annál is inkább, mert a büntető eljárás lefolytatásánál a legsúlyosabb büntetés kiszabására lehet számítani.”16 Másnap Arató Károly, a MÁV Budapesti Igazgatóságának főigazgatója feljelentést tett az államügyészségen, gondatlan szolgálattétellel vádolva a váltóőrt.17 Ki volt Molnár Imre? 1910. április 16-án egy szegény földműves családba született Békésszentandráson. Az elemi iskola öt osztályát végezte el, ezután 20 éves koráig gazdasági cselédként kereste kenyerét, később már saját bandájával szegődött el aratási és cséplési munkákra, emellett tavasszal kubikosnak szegődött, így például 1938 tavaszán a ba- latonfűzfői lőszergyári építkezésen dolgozott. Később kéziszövést tanult és szövősegédként helyezkedett el. 1932 októberében vonult be katonának a 10. honvéd gyalogezred távbeszélő századához, ahonnan másfél év szolgálat után 1934 márciusában szerelt le, mint híradós őrvezető. A II. világháborúban újra bevonultatták, 1944-ben Kolomea környékén a jobb lábán és szeme fölött megsebesült tüzérségi szilánktól.18 A háború után visszatért szakmájába, különböző munkahelyeken dolgozott, emellett nyaranként aratási 196
