Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Gróf Péter: Soproni Sándor, Visegrád római korának kutatója
STUDIACOMITATENSIA 35.- A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE Gróf Péter SOPRONI SÁNDOR, VISEGRÁD RÓMAI KORÁNAK KUTATÓJA Soproni Sándor (1926-1995) klasszika-archaeológus, epigráfus, muzeológus szerteágazó szakmai tevékenységén belül a dunakanyari római limes kutatásával szerzett magának leginkább elévülhetetlen érdemeket, hazai és nemzetközi tudományos ismertséget. Már pályakezdése a Dunakanyarhoz, pontosabban szülővárosához, Szentendréhez kötötte. 1951-ben, huszonöt évesen vállalta el a szentendrei múzeum igazgatói tisztségét. A város gazdag képzőművészeti élete, történeti hagyományai komoly kihívást jelentettek, nem beszélve arról, hogy a fiatal szakembernek a múzeumot igen nehéz körülmények között kellett eredményesen működtetnie. Már első ásatásai során szerencsésnek bizonyult, amikor a budakalászi Luppa csárdánál lévő rézkori temető feltárása során (1952-1961) egy világhírű lelet, egy agyag kocsimodell került elő (1. kép)} 1951-től haláláig hűséges és elkötelezett módon foglalkozott a római határvédelmi rendszer Esztergomtól (Solva) Szentendréig (Ulcisia) tartó határszakaszának kutatásával (2. kép). Ezen belül Visegrád területén egy erőd (Sibrik-domb) több éves kutatása, két őrtorony (Kőbánya, Várkert) teljes feltárása, Szentgyörgypuszta 2. őrtorony szondázó kutatása, Gizallamajor, Nagymarosi rév, Kisvillám, Szentgyörgypuszta 1. lelőhelyeken levő római objektumok lokalizálása fűződik a nevéhez. Visegrád római kori történetének kutatását Soproni Sándor indította el (3. kép). Kutatási eredményeinek hazai és nemzetközi konferenciákon történő ismertetésével, magyar és idegen nyelvű közleményekben való közzétételével a szakmai és az érdeklődő közönség figyelmét is felhívta a dunakanyari limes jelentőségére. Az 1976-ban Magyarországon megrendezett XI. Nemzetközi Limeskongresszushoz kapcsolódva a Mátyás Király Múzeum 1 Soproni szentendrei éveiről: Ikvainé 2004. 2 Soproni dunakanyari régészeti kutatásairól és ezek eredményeiről: Tóth 1996a-b. 3 Héjj Miklósról: Bodó-Viga 2002. 4Méri Istvánról: Bodó—Viga 2002; Kovalovszki Júliáról: Biczó—Fodor-Gróf 2014. 5 Visegrád római kori emlékei kutatásának és eredményeinek rövid összefoglalása a további irodalommal: Boruzs 2011; Gróf-Gróh 2011. Salamon-torony kiállítóhelyén a Római erődrendszer a Dunakanyarban című időszaki kiállításon mutatta be huszonöt év ásatásainak leleteit, objektumait.1 2 Visegrádhoz kötődő munkássága 1951-ben a sibriki erőd ásatásával kezdődött. A késő római castrum kutatása nemcsak a Dunakanyar római kori története szempontjából volt jelentős, hanem a magyar államalapítás idején fontos helyszín, a szent istváni alapítású Visegrád vármegye székhelyének, ispáni várának feltárását is elindította. Soproni Sándor visegrádi tevékenységének legfontosabb helyi támogatója az 1950-es évektől Héjj Miklós (1922-1996), a visegrádi múzeum igazgatója volt.3 Rajta kívül a magyar régészet olyan kiemelkedő személyiségeivel működött együtt, mint Méri István (1911-1976) és Kovalovszki Júlia (1931-2014).4 Soproni Sándor, ahogy szinte majd mindenki nevezte: „Jenő”, szeretetteljes egyénisége, humora révén a magyar régészet egyik legismertebb és legkedveltebb személyisége volt. Jómagam a Dunakanyarra és a régészeti lelőhelyekre egyaránt veszélyt jelentő nagyberuházás, a bős-nagymarosi vízlépcső építése idején ismerkedhettem meg vele mélyebben. A sors úgy hozta, hogy a visegrádi szakaszon Gróh Dániel kollégámmal ketten végeztük az építkezést megelőző feltárásokat. Az őskortól az Árpád-korig terjedő leletek között új római kori objektumok és jelenségek kerültek elő: a lepencei 1. sz. őrtorony, ugyanitt egy 2-3. századi hamvasztásos temető, a gizellamajori késő római erőd és temető, majd a beruházás leállása után a tájrehabilitációs munkálatok közepette a lepencei 2. sz. őrtorony.5 1989. január 10-én különös helyszíni szemlén, „terepbejáráson” vettünk közösen részt. Az épülő erőmű legfontosabb műtárgyánál, a nagymarosi oldalon megépült körgát munkagödrében vizsgálódtunk. A területileg illetékes visegrádi múzeum részéről jómagam és Gróh Dániel, a Magyar Nemzeti Múzeumból Soproni Sándor mellett Lovag Zsuzsa és Biczó Piroska voltak jelen (4. kép). Miután a visegrádi múzeumnak komoly gyűjteménye van a Duna kotrása során előkerült leletekből, amelyek a kőbaltától a Singer varrógépig terjedő korszakból származtak, komoly reményekkel és egy fémkeresővel 157
