Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról
STUDIACOMITATENSIA 35.-A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE be a Ferenczy Múzeumnak, a perbáli leletek egy része viszont Ottományi Katalin Kukorica-dombi dűlőben (MRT 7, 14/9. lh.) és a vele összefüggő Zsidó-földek lelőhelyen (MRT 7, 14/4. lh.) végzett feltárásai során került elő. Ezek a települések egy olyan római út mentén helyezkednek el, amely a már említett Aquin- cum-Savaria útból leágazva, és a Békás-patak medrét követve a Brigetioból Aquincumba vezető diagonális útba csatlakozott be. A két településről származó 102, sok esetben töredékes vagy hiányos fibulát 18 típusba, azon belül számos változatba lehetett besorolni. A leletanyag jelentős hányadát (2/3-a) - Budaörshöz hasonlóan - a késő kelta és kora római (1-2. század), bennszülöttek (többnyire nők vagy kizárólag csak nők) által viselt fibulatípusok (egygombos, erősprofilú fibu- lák, noricumi-pannoniai szárnyas és kétgombos fibulák, pannoniai trombitafejes fibulák) tették ki. A típusokon belül elkülöníthető változatok többsége Budaörsről már ismert volt, ami jelzi, hogy a térség anyagi kultúrája a késő kelta és a kora római korban egységes volt. Üj típusként csak a támlapos egygombos fibulákat lehetett leírni. A középső császárkori (2. század utolsó harmada - 3. század első fele), általában férfiak által viselt fibulatípusok (térdfibulák, csuklós T-fibulák) a leletanyagnak csak kis hányadát teszik ki, de alacsonynak tekinthető a 4. századi fibulatípusok (hagymafejes fibulák, gyűrűfibulák) aránya is. Minden periódusban a leletanyag kb. 10-15%-át lehetett idegen eredetűként meghatározni, ami jelzi, hogy gyakoriságuk a késő római időszakban sem változott. Az idegen elemet képviselő kora római fibulatípusok és változatok többsége a birodalmon belül készült, a középső és késő császárkorban viszont az idegennek tekinthető leletek barbaricumi párhuzamokkal rendelkeznek. A leletanyag alapján Perbál és Zsámbék területe már a római foglalás előtt lakott volt, és a telepek életében a római foglalás sem okozott törést. Lakosaik a fennálló településeket egymással és a határvidékkel összekötő utakat is használták, amire a fibulák is szolgáltattak adatokat. A terület a markomann háborúk után egészen a 4. század végéig lakott maradt, de a fibulák viseletben betöltött szerepének visszaszorulása miatt ennek intenzitásáról csak egyéb lelettípusok elemzése révén nyerhetünk teljes képet. Katalógus 1. típus: Korai csuklós korongfibula 1. Csuklós korongfibula (1. tábla 1) ltsz: SzFM258 2008.1.70.1. lelőhely: Perbál, MRT 7, 14/9. lh, 70. objektum méret: sz = 3,5 cm Szorítópofás csuklós zárszerkezetű, áttört korongfibula, több helyen lilás rárakódással. A tű tengelyét tartó fülek épek, a tű fele letört, helyzete másodlagos. A fibula központi részét egy ívelt oldalú, közepén barázdával és sérült, gömbölyű szegeccsel díszített rombusz alkotja. Ezt gyűrű alakú, peremei mentén 1-1 bekarcolt barázdával díszített mező szegélyezi. A gyűrű külső pereméhez kapcsolódó hat egyszerű, lekerekített fül közül csak egy ép. A tűtartó négyzetes, alacsony, keskeny, a tűfészek egyszerűen visszahajtott. 2. típus: Hosszában tagolt kengyelű csuklós ívfibula 2. Hosszában tagolt kengyelű csuklós ívfibula (5. tábla 1) ltsz: SzFM 2007.9.1.67. lelőhely: Zsámbék, szórvány méret: h = 3,4 cm; sz = 1,2 cm Sárga színű, hüvelycsuklós bronzfibula. A tű tengelyét tartó hengeres tok bal oldala sérült, és letört a tű is. Az ívelt kengyel félköríves keresztmetszetű, végeit 1-1 egyszerű borda zárja le. A lábrész díszítetlen, végén alig kiemelkedő gombbal. A fibulatest a fejrésztől a láb végéig fokozatosan elkeskenyedik. A tűtartó a láb teljes hosszára kiterjed, trapéz alakú, alacsony, ívelt belső oldalú, kitöltött. Az egyszerűen visszahajtott tűfészek letört. 3. típus: Csuklós szárnyasfibula 3. Csuklós szárnyas fibula (5. tábla 2) ltsz: SzFM 2007.9.1.7. lelőhely: Zsámbék, szórvány méret: h = 3,7 cm; sz = 2,2 cm Sárga színű, hüvelycsuklós bronzfibula. A háromszögletes fejrészen a tű tengelyét rögzítő tokot a két fül felhajlításával alakították ki. A kengyel ívelt, trapéz alakú, peremén 1-1 borda, középvonalában három részből álló bordaköteg húzódik, végét két vízszintes borda zárja le. Elülső csúcsaihoz 1-1 egybeöntött, egyszerűen tagolt toldalék kapcsolódott, ezek közül a bal oldali, valamint a lábrész a tűtartóval letört. 4. típus: Szemesfibulák 4. Szemes fibula (1. tábla 2) ltsz: SzFM 2008.2.4.29. lelőhely: Perbál, MRT 7, 14/9. lh., patakpart, műút mellett méret: h = 4,85 cm; sz = 2,1 cm Egytagú, felső húrozású, a kengyelrészen derékszögben meghajlított bronzfibula. A rugó 2x3 csavarulatos volt, de a jobb oldali belső csavarulat a tűvel együtt kitört. A rugót és a keskeny húrhorgot ellapították, emiatt a keskeny, téglalap alakú támlap is 258SzFM = Ferenczy Múzeum, Szentendre. 103
