Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Gócsáné dr. Móró Csilla: Egy Barabás-festmény margójára. Adatok Máriássy Béla (1824–1897) élettörténetéhez
Gócsánédr. Móró Csilla: Egy Barabás-festmény margójára 6. kép / Teázó úrhölgyek az ecsédi Máriássy kúriánál (szemben ül Blaskovich Anna, balra Blaskovich Malvin) (TBMA) benned, váltóidat minden szó és meggondolás nélkül írtam alá mindig.” Majd így zárta levelét: még egyszer igen szépen kérlek, nyugtass meg, hogy gondolod az általam aláírt váltóidat rendezni.”68 Máriássy válaszában magyarázatot adott. Gyula felhívta sógora figyelmét, hogy júniusban lejár egy 600 frt-os, majd januárban 700 és 100 frt-os váltó, ez utóbbiakat már Blaskovich forgatta le.69 Máriássy Béla Ecsédről 1879. december 29-én írt levelében szomorú képet festett anyagi helyzetéről, aminek fő okozója fia, Manó volt. Vele szemben 5000 frt-os követelés mutatkozott, amit ráterheltek a domosz- lói birtokra. Máriássy elpanaszolta sógorának azt is, ha az ecsédi birtokra időben nem tábláztatja be a haszonbéri szerződést, már az is elúszott volna.70 A levelekből nem derült ki, hogy Máriássy fia hogyan szerezte hatalmas adósságát (netán kártyázott-e), de az világossá vált, hogy az apának és fiának a birtokokra terhelt adósság miatt nagyon rossz volt a viszonya. 1880. január 22-én kelt levelében Manót egyszerűen gazembernek titulálta, mert az Ecsédet 93 000 frt-ért Szernátnak eladta, s apját az eladásról csak utólagosan tudósította. Nyomorult szörnyetegnek nevezte fiát, aki szerinte mindent elkövet azért, hogy bukását okozza. Máriássy Béla megköszönte sógora segítségét, hogy az aratásig fenn tudja tartani magát. Máriássy igen kétségbeesetten írt Blaskovich Gyulának. Olyannyira el volt keseredve, hogy ezt írta: „... ezen nyomorult annyira elvette életkedvemet, hogy ha Nina nem volna, a családi becsületbeli viszony miatt már rég kivégeztem volna magam”.71 A família életútjának ismertetésénél olvashattuk, hogy Manó egy év múltán úgy talált adósságaiból kiutat, hogy agyonlőtte magát. Blaskovich 1880-ban már keményebb hangnemben írt sógorának. Közölte, hogy egymásután két váltót is kapott, amit zártan visszaküld, majd így folytatta: nagyon sokszor kértelek, hogy az ily fajta kellemetlenségektől kímélj meg.” Kérte rokonát, hogy Blau- (600 frt), Kovács- (4 600 frt) és Fridrich- (700 frt) féle váltókat a jövő évi lejáratkor egyenlítse ki. Utalt arra, hogy Máriássy január 22-i levelében 26 000 frt tiszta jövedelmet mutatott ki. Ez akkor megnyugtatta Blaskovichot, de ez nem tartott sokáig, mert 1881. április 19-i levelében újabb váltó aláírására kérte sógorát72 A válaszlevél piszko- zatából tudjuk, hogy Blaskovich már nyomatékosan kijelentette, hogy nem fog aláírni váltót, de készpénzt sem ad kölcsön. Felháborodását fejezte ki, hogy január 22-én írt javaslatait sógora visszautasította. „Itt az ideje engem biztosítani, hogy kellemetlenségem ne legyenek [...] mert még ma is 1 210 frt-ig vagyok érted aláírva.” A sógorok közötti pénzügyi gond elmélyülésének újabb állomását jelentette az, hogy 1881. április 11-én Fridrich József a 700 frt-os 68 TBMTd. 68.1.308-3. 69 TBMTd. 68.1.308-4. 70 TBMTd. 68.1.308-5. 71 TBMTd. 68.1.308-7. 72 TBMTd. 68.1.308-9. 72
