Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)

Tanulmányok Pest megye történetéből - Reznák Erzsébet: Nyolc választás Cegléden, 1920–1939. Képviselők és választók a ceglédi sajtóban

Tanulmányok Pest megye történetéből vezércikkből tudhatták meg a leendő választópolgá­rok. „Földmívelő ország vagyunk, az igazság hát itt teljes csak akkor leszen, ha a kisgazda, a földmun­kás, kisiparos, egyszóval a kisember döntő szóhoz jut ebben az országban” — írta a helyzet értékeléséről Dobos.2 Az általa megjelölt földreform és a közte­herviselés valóban fontos feltétel lehetett volna az ország talpra állításához, de a képviselőjelölt egy ijesztő fordulattal zárta le a programadó cikket. „Es itt van a ma lángoló problémája, a zsidókérdés. Hát vájjon a zsidóság túlkapásaival szemben ki szenve­dett itt a legtöbbet? A lánckereskedelem fosztoga­tásai, az uzsora bűne vájjon kire nehezedett szinte agyonnyomólag? Az a falu népe, iparossága volt. Ezek jutottak általa koldusbotra és ezek űzettek ki a hazából a tengeren túlra! Igenis, a nép egyeteme kiválasztott képviselői útján ott kell legyen ennek a kérdésnek a rendezésénél.”3 íme, a „zsidókérdés” egyik lehetséges megfogalmazása, melyhez „tanult ember” adta a nevét, 1920-ban, Cegléden. Az el­szegényedés, az élelmiszerhiány, a mezőgazdaság válsága, az igen sokféle érdek által szétszabdalt pa­rasztság helyzete tényleg a kor legégetőbb problé­mái közé tartozott, de az irracionális indulatoktól fűtött javaslatok nem segítettek a megoldásban. Bár a „zsidózás” később is fel-felbukkant a kisgazdapárt kampányában, Dobosék határozottan visszafogottan nyilatkoztak erről a későbbiekben; úgy tűnik, hogy megrettentek a Haller-párt vad antiszemita kijelen­téseitől, amelyek viszont naponta áradtak a Czeglédi Keresztény Újsághói, a plakátokról és Haller kortese­inek tanyájáról. „Aki azt akarja, hogy minden földmíves öregsé­gére kisbirtokos legyen, ki azt akarja, hogy a kisipa­ros gyarapodjék, az adózás igazságos legyen, csak velünk lehet. Földmívesek, iparosok, ne tévedjetek; szavazzatok dr. Dobos Sándorra!”4 - ez a jelszó már a választás napján megjelent Czeglédi Kisgazda cím­lapján olvasható, de érdemes még néhány apróságot felidézni az egyéb részletekből. Az újság érthetően nagy teret szentelt (volna) a Dobos Sándor január 8-ai választási nagygyűlésén elhangzottaknak, hiszen ott felszólalt Rubinek Gyula földművelésügyi és Nagyatádi Szabó István közélel­mezésügyi miniszter is. De a beszédek helyett arról a botrányról szólt a tudósítás, melyet a Haller-párt hívei okoztak a Kossuth téren. „Az ellenpárt által felsorakoztatott tanuló ifjúság, inasok, s nehány vasutas éktelen lármával s sípolással igyekezett meg­gátolni a gyűlés megkezdését s a programbeszéd megtartását”5-jelentette az újságíró, akitől azt is megtudtuk, hogy Dobosék kénytelen voltak a város­háza nagytermében folytatni a programot. A Czeglédi Keresztény Újság munkatársa természetesen mást lá­tott a nagygyűlésen. Szerinte csak azért mentek oda a Haller-pártiak Dobos nagygyűlésére, hogy ott(!) Haller Istvánt éltessék és csendben elvonuljanak. A botrányt sem ők okozták, hanem a Dobos-pártiak, nevezetesen az a pofon, amely az egyikük kezétől elcsattant.6 A tapasztalat alapján helyesebb, ha „pro­vokációnak” nevezzük a történteket, hiszen nem ez volt az első és utolsó választási affér a ceglédi válasz­tások históriájában. Mint ahogy az 1920-as nemzetgyűlési válasz­tás egyéb módszerei is emlékeztettek a régiekre, bár természetesen aktuális tartalommal használták fel ezeket a kortesek. Ebben Haller István hívei voltak a leleményesebbek. A „zsidó” és a „kommunista” sza­vak mellett Cegléden a „Károlyi Mihály” név tarto­zott még a szitkok közé, és a Haller-párt minden alkalmat megragadott arra, hogy Dobos Sándort okkal vagy ok nélkül hírbe hozza ezekkel a kifejezé­sekkel. Dobos - a Czeglédi Kisgazda szerint — igye­kezett válaszolni a vádakra. „Átiratuk sorai közt azt olvassuk, hogy az önök szemében a legnagyobb bűn, ha valaki Károlyi-párti volt. Ha ez bűn, arra kérjük 2 Dobos Sándor: Múlt, jelen, jövő. Czeglédi Kisgazda, 1920. január 1. 3 Dobos Sándor: Múlt, jelen, jövő. Czeglédi Kisgazda, 1920. január 1. 4 Czeglédi Kisgazda, 1920. január 25. 5 A kisgazdapárt gyűlése. Czeglédi Kisgazda, 1920. január 11. 6 Csütörtök délelőtt. Czeglédi Keresztény Újság, 1920. ja­nuár 11.; Bakos Károly: Engedjék meg... Czeglédi Ke­resztény Újság, 1920. január 11.; A kereszt, és nemzeti egyesülés pártjának tagjaihoz. Czeglédi Keresztény Újság, 1920. január 11. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom