Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - C. Tóth Norbert: A váci székeskáptalan archontológiája 1378–1526
Tanulmányok Pest megye történetéből C.Tóth Norbert* A váci székeskáptalan archontológiája 1378-1526 A váci székeskáptalan méltóságviselőinek, illetve kanonokjainak ismeretét nagyrészt Chobot Ferencnek,* 1 illetve Bátori Miklós váci püspöksége idejére Varga Lajosnak2 köszönhetjük. Az előbbi munka megjelenése óta azonban éppen száz év telt el, és a Magyar Országos Levéltár digitalizált forrásbázisának hála, a váci káptalanban stallummal rendelkező személyek nagy részét összegyűjthetjük. A jelen munkámban tehát a mondott káptalanban helyet foglalók — legyenek azok oszlopos vagy egyszerű kanonokok, majd a vikáriusok, illetve oltárigazgatók - késő középkori adattárát, helyesebben szólva archontológiáját közlöm. A gyűjtés - mint az az adatsorokból is látható — korántsem teljes, ahhoz még sok-sok oklevelet kell feltárni. (Magam a váci káptalan által kiadott okleveleket néztem át.) Az archontológia különösen a Jagelló-kor második felére nézve hiányos, aminek elsődleges oka, hogy 1497. május 6.3 után nem ismerek több méltóságsoros privilégiumot a váci káptalantól. Ennek oka, sok más egyéb kérdéshez hasonlóan, megoldásra vár. Az adatgyűjtés felső határa a magyar középkor végét jelentő bevett időponthoz, 1526. augusztus 29-hez igazodik. Az alsó határa pedig a forrásfeltárás jelenlegi állapotát tükrözi vissza: a gyűjtést alapvetően a Zsigmond-korral kezdtem (ennek elsődleges oka a Zsigmondkori Oklevéltár megléte), de azt az átnyúló hivatalviselési időtartamok miatt mintegy tíz évvel korábbra vittem le). A váci székeskáptalannak a szakirodalom megállapítása szerint 16 tagja volt.4 A káptalanban a préposton, az olvasó-, az éneklő- és az őrkanonokokon túl a váci püspökség öt főesperese foglalt helyet. A káptalani privilégiumok méltóságsorában azonban összesen hatféle néven sorolják fel őket a következő sorrendben: nógrádi, székesegyházi (a 15. század közepétől), pesti, szolnoki, csongrádi és szigetfői (az utóbbi három közül az oklevelek nem mindig tüntetik fel mindegyiket). A hat, illetve két név alatt szereplő főesperességek közül két elnevezés ugyanazt takarja: a nógrádi főesperességet az 1440-es évek közepétől időről időre székesegyházi ( archidiaconus cathedralis) néven hozzák. A kettő azonosságára lásd az alábbi táblázatot, amelyből teljesen egyértelműen kiderül, hogy a vonatkozó időszakban a főesperesi címet birtokló személyt hol nógrádinak, hol pedig * A szerző a Magyar Tudományos Akadémia — Hadtörténeti Intézet és Múzeum - Szegedi Tudományegyetem - Magyar Nemzeti Levéltár Magyar Medievisztikai Kutatócsoportjának (Budapest, 1097. Vágóhíd utca 7.) tudományos főmunkatársa. A tanulmány elkészítését az OTKA K 100749. számú pályázata támogatta. 1 Chobot 1915-1917:1. 60. és II. 674-975. 2 Varga 2007: 87-101. 3 DF 210187. 4 Mályusz 2007:111. 7
