Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Gócsáné dr. Móró Csilla: Egy Barabás-festmény margójára. Adatok Máriássy Béla (1824–1897) élettörténetéhez
Tanulmányok Pest megye történetéből sem mérgeztek meg. Anna, vagyis Nina (így nevezték a családban) kifejezte örömét, hogy testvére az összecsomagolt holmikkal végül sikeresen megérkezett Szegedre. Sajnálta, hogy Gyula nem érzi jól magát, hiányolta, hogy sógornőjéről, Marcelláról és a fiúkról nem írt semmit, „... pedig tudod kedves Gyulám, milyen nagyon szeretem őket, hisz nekem mindenem ti vagytok, és most úgy el vagyok hagyatva.”78 Gyula elköltözésével megszűnt a három Blaskovich testvér közvetlen kapcsolata. Ráadásul Blaskovich Anna és Máriássy Béla házasságában nem született saját gyermek, az említett időpontban már Máriássy Manó is elhalálozott. Máriássy Bélát 1872. május végén súlyos lovasbaleset érte. Egy kirándulás alkalmával lovai megbokrosodtak, kocsija feldőlt. Ennek következtében jobb karja szétzúzódott, amit le kellett vágni.79 Főbb munkáit az amputálás után már balkezével írta. Máriássy Béla 1875 után visszavonult a közélettől. Ennek okait nemcsak balesetével, de anyagi helyzetének megromlásával magyarázhatjuk. Az a felismerés is közrejátszhatott döntésében, hogy 1872-ben nem tudott magyarországi választókerületből a képviselőházba jutni, csak a miniszterelnök közbenjárásával erdélyi körzetben kapott mandátumot. Politikusi pályája befejeztével 1882 végéig még Ecséden élt, ezt követően Győrbe és Sárvárra költözött. Életét a történetírásnak szentelte. Felesége, Blaskovich Anna 1883 januárjától Zsadányban lakott, innen írta leveleit testvérének.80 Publicisztikai tevékenysége Máriássy Béla első újságírói, lapvezéri feladatának tekinthető a Jövő című lap kiadása. Kövér Lajos szerkesztésében több mint egy évig jelent meg (1862. január 2. - 1863. március 29.) ez a hetilap. Az újságot a Határozati Párt balszárnya fórumaként tartották számon. A lap heti kétszer, hétfőn és csütörtökön jelent meg nagyalakú, öthasábos formátumban. Támogatói közé tartozott Böszörményi László, Szalai Sándor, Madarász József, Kubinyi Ferenc, Szilágyi Virgil, Vidats János. A Jövőben teret kaptak az irodalmi és politikai ellenzék vezérei mellett a demokratikus kibontakozás útjait keresők is. Rovataiban a közélet, külföld, harctér, művészet, tárca, szemle, iparügy, közintézetek, kinevezések ügyeit taglalták. A külföldi hírekben kiváltképp Franciaországgal, Angliával, Németországgal és Oroszországgal foglalkoztak. Legjelentősebb rovatának a Közélet számított, amelyben az aktuális nemzetiségi kérdésekkel is foglalkoztak. A lapban egyéb témák is helyet kaptak úgy, mint az ország gazdasági helyzete, anyagi érdeke, a megyei rendszer. A bírósági szervezetről, jogi témákról cikkezett Reviczky Szevér, míg Máriássy Béla a művelődésről, népnevelésről elmélkedett. A lapban nem csupán európai témával foglalkoztak, mert hosszú cikksorozatjelent meg benne Amerikáról, annak történelméről, társadalmáról, függetlenségi harcairól, népeiről. Vegyes rovatában rengeteg érdekes dolog kapott helyet, így például a dunai jégzajlás, ménesi borok hírneve, budai utcák gázfénnyel történő kivilágítása, párizsi öngyilkosok, pletykák, szenzációk, újítások, rablások.81 Hangvétele, témái miatt Máriássy újságának népszerűsége nőtt, ezért Kövérrel úgy döntöttek, hogy a heti két alkalom helyett 1863. április 1-jétől naponta jelenjen meg. A pénzügyi háttér ehhez nem állt rendelkezésre. Máriássy Béla így emlékezett erről: „A Jövő óvadéka nem volt szabályszerűen betáblázva.” Az újság ügyében eljárt gróf Pálfy Mórnál, aki szívélyesen fogadta. A gróf elmondta, hogy „ő minden lehetőt szívesen megtesz, érti az alkotmányt, mert őfelsége akarja, de hogy az ország ügyeibe minden suster, sneider beleavatkozik, az nem járja, és nem érti azt sem, hogy lehet egy Máriássy, Kállay democrata.”82 A finanszírozási 78 TBMTd. 68.1.308. 79 Markó (főszerk.) 2002: 499. 80 TBMTd. 68.1.308-35. 81 Péter (főszerk.) 1994: 918. 82 Máriássy 1896: 236-237. 75
