Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Gócsáné dr. Móró Csilla: Egy Barabás-festmény margójára. Adatok Máriássy Béla (1824–1897) élettörténetéhez
Tanulmányok Pest megye történetéből a választásokat saját politikai klientúrájának építésére használta fel, nem kevés pénzt áldozva erre, olvashatjuk Pál Judit összegzését.53 Máriássy Bélát a regnáló miniszterelnök hívei közé sorolták, pártfogója mellett állt az 1872 novemberében megtartott pártkonferencián is, ami Lónyay Menyhért miniszterelnök bukását vetítette elő.54 A parlamenti ciklus végén, 1875. március 1-jén egyesült Deák Ferenc Felirati Pártja és a Balközép Párt, ahová Máriássy Béla is tartozott. A párt fúziója után ő is a Szabadelvű Párthoz csatlakozott. Az új párt politikáját a kiegyezés szelleme és érték- rendszere hatotta át. Máriássy szerint 1875-re az országgyűlés munkája, a képviselők magatartása negatív irányban változott meg. Igen nehezményezte, hogy a képviselők nagy része nemcsak az üléseken, de még Pesten sem tartózkodott, indítványok alatt hangosan beszéltek, sőt kiabáltak. Az ekkor 51 éves politikus így vallott erről: „... én, ki a politikában 1869—75-ig, mint kép- _ viselő részt vettem, az embereket és viszonyokat ös- mertem, ezen olla potridábul nem kérek.”55 Máriássy a ciklus végéig látta el képviselői feladatát, de az 1875-os választások alkalmával már magyarországi, és erdélyi kerületben sem vállalt jelöltséget. Mint láttuk, Máriássy Béla politikai pályájának íve az 1860-as évek elején még a 48-as alapokról indult, Kossuth Lajos hívének számított, de az 1870- es évekre — több politizáló köznemes kortársához hasonlóan — ő is elfogadta a kiegyezés tényét, bekapcsolódott a dualista kormányzat működtetésébe. A reálpolitikus képe tárul elénk azzal, hogy Máriássy 1867-re ténykedésében, írásaiban a kiegyezést Magyarország érdekének tartotta. Magánélet Máriássy Béla első felesége, Sturmann Hermina halála után jussolta a domoszlói birtokot. Az ezt bizonyító telekkönyvi bejegyzés 1857. július 11-én kelt. A domoszlói nemesi birtok 636 katasztrális hold 443 négyszögöl földet tett ki. Ebből 435 holdat szántóföldi művelés alá vontak. Tartozott hozzá 185 hold mátrai erdő, 5 hold szőlő és több mint 9 hold belsőség. Ez utóbbin állt egy úrilak is, amit 4,5 holdas udvar és kert vett körül, de cselédház és más gazdasági építmények is álltak rajta. A domoszlói birtok egynegyed részét 1864-ben Máriássy Manó örökölte.56 Máriássy Béla Nánán (Tiszanána) is rendelkezett földdel. Ez a birtok 45 hold szántóföldből és rétből, 100 hold erdőből állt.57 Birtoka volt a Sáros megyei Aboson és Szepes vármegyében is, mivel a virilisták jegyzékében szerepelt 388 frt (1888) és 401 frt (1892) adóval. 1883-ban Heves megye legtöbb adót fizető személyei között a 45. helyen tartották nyilván a domoszlói és ecsédi birtokai alapján (905 frt adó).58 A két Heves megyei föld 1893-ban már nem volt Máriássy tulajdonában.59 A Heves megyei Domoszlótól majd 40 km-re található Ecséd. Máriássy Béla második nejével, Blaskovich Annával 1870 körül költözött ide. E település a hatvani járásban, a Mátra végső nyúlványai tövében, az Ágói patak völgyében fekszik.60 A Máriássy házaspár így a Blaskovichok Heves megyei rezidenciája közelében telepedett meg. Blaskovich Anna édesapjának, a hevesi alispánnak ugyanis a Tárná melletti Erken volt az 1840-es évek elejétől birtoka, itt állt „residencionális” háza.61 Blaskovich alispán 1850-ben elhalálozott, így nem érhette meg Anna esküvőjét. Továbbra is az erki birtokon élt Anna édesanyja és öccse, Gyula (1843-1911), akivel élete végéig igen jó kapcsolatot ápolt. Az Erk és Ecséd közötti majd 50 km-es út lovas fogattal nem számítottjelentősnek. Azért sem, mert út közbe esett 53 Pál 2010: 583. 54 Cieger 2001: 95. 55 Máriássy 1896: 262. 56 TBMTd. 68.1.309-24. 57 TBMTd. 68.1.308.-10 58 TBMTd. 68.1.135-4. 59 Baross 1893: 285. és 661. 60 Borovszky 1910: 31. 61 Gócsáné Móró 2003: 60-61. 69
