Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)

Tanulmányok Pest megye történetéből - Gócsáné dr. Móró Csilla: Egy Barabás-festmény margójára. Adatok Máriássy Béla (1824–1897) élettörténetéhez

Gócsáné dr. Móró Csilla: Egy Barabás-festmény margójára emigráció állt.33 1863 nyarán Almásy Pál levelet ka­pott a Párizsban tartózkodó Klapka Györgytől, aki azt írta, hogy május végén bizonyosan megindul a háború Ausztria ellen, ezzel egy időben, az ország­ban gerillaharcoknak kell kialakulniuk. 1864-ben az összeesküvésbe Máriássy Béla is bekapcsolódott, pontosabban belesodródott. Pest megyében lévő bényei házába hívta barátait azzal a céllal, hogy az országgyűlés összehívásával kap­csolatos dolgokat megbeszéljék. „A tanácskozás reggelén Szelestyei László barátunk toppant be - emlékezett vissza Máriássy - és a 48-as pártot az Almásy Pál által indítandó forradalmi részvételre hívta fel.”34 Máriássy és Kállay Odón azt a véle­ményt képviselte, hogy ebbe nem mehetnek bele. Fékezni akarták a barátok hevét azzal, hogy Mári­ássy Béla kijelentette, hogy Kossuth véleményének meghallgatása nélkül semmit sem tehetnek. Kossuth álláspontjának kitudakolására Turinba küldték Böszörményi Lászlót. Almássynak nem tetszett az üzenet, a 48-as pártot minden áron be akarta vonni, ezért üzent Bényére, hogy nem tud kijönni, de Máriássyt elhívta magához. „Gyávaság lett volna be nem menni” - írta Máriássy.35 A vizit során Almássy ismertette elképzeléseit. A felke­léshez nyolcvanezer fegyverre volt szükség, ami­nek egy részét Vácott rejtegették. Az összeesküvés egyik résztvevője azonban az osztrák rendőrség be­súgója volt. Az Almásy-mozgalom a kormány tudo­mására jutott, egy vasi hazafi a fegyverszállítmányt nem fogadta el, a fuvarosok a gazdátlan ládákat a töl­tés árkában hagyták, egy nagyobb szállítmányt Vá­cott felfedeztek - dokumentálta a történéseket Máriássy. 1864 márciusában letartóztatták a főbb veze­tőket, így Almásy Pált, Nedeczky Istvánt és 14 társukat, valamint az őket segítő második vonalból 20 személyt. Az elfogott vezetők között találjuk Máriássy Albertet és Máriássy Jánost. 1864 márci­usában Máriássy Bélát is elfogták, vád alá helyezték, de nem találtak elég bizonyítékot ellene, ezért száz nap börtönben töltött idő után szabadon enged­ték.36 Ő maga így írt erről: „Akinek pénze volt, az nem koplalt és nem fázott, szabad volt seprő és könyv behozatala, aki a tisztaságot szeretette, meg­tanulhatta a csizma, a ruhatisztítást, padlómosást.”37 A letartóztatottak közül 12 főt 5-15 évi fogságra ítéltek, de két év múlva kegyelemmel szabadultak. Az Almásy-Nedeczky csoport volt az utolsó jelentősebb összefogás az emigrációs kezdeményezések hazai fegyveres támogatásának titkos előkészítésére.38 Az osztrák külpolitikai helyzet kedvezőtlen ala­kulása miatt 1865 elején az uralkodó döntött a ma­gyar országgyűlés összehívásáról. A december 14-én megnyílt országgyűlésen az abonyi kerületet nem Máriássy Béla, hanem báró Orczy Béla képviselte.39 Bár Máriássy is versengett a mandátumért, de vere­séget szenvedett. Az indulással kapcsolatban a tápi- ószelei Blaskovich család levéltára igen becses iratot őriz, mégpedig Máriássy Bélának az abonyi kerület választóihoz intézett programbeszédét.40 A nyom­tatványban így fogalmazott: 1861-ben Teleki gróf halála után „én valék szerencsés Abony kerületét képviselni, kötelességemet híven teljesítettem, s ha a kerület velem parancsol, most is kötelességemnek fogom tartani az országos válság megszüntetésébe, mint abonyi kerület országgyűlési képviselője köz­reműködni.” Az 1865 szeptemberében keltezett írás első részében az országos helyzetről alkotott véle­ményét ismerhetjük meg. „1861 óta viszonyaink nem változtak: alkotmányunk még mindig fel van füg­gesztve, megyei életünk szünetel, az ország csonka, az adó súlyos, a sajtó csak türetik, a hitel ingatag, szegénységünk óriási [...] a feudalizmus maradványai fenn vannak, a válság tehát még mindig tart” — olvas­hatjuk Máriássy írásában. Beszédéből politikai hit­vallása is világossá válik, mégpedig az, hogy a magyar nemzet felemelkedése a 48-as törvények visszaállí­tásával, az önrendelkezési jog biztosításával képzel­33 A szervezkedésről bővebben olvashatunk: Nyárády 1997. 34 Máriássy 1896: 235. 35 Máriássy 1896: 235. 36 Szinnyei 1902: 576—578. 37 Máriássy 1896: 237. 38 Gergely 2003: 321. 39 Galgóczi 1876: 247. 40 TBMTd. 68.1.308-4. 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom