Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Völgyesi Orsolya: Fáy András, Pest vármegye követe az 1832–36. évi országgyűlésen
Tanulmányok Pest megye történetéből szélsőségesen kormánypártivá, pálfordulása mögött pedig vélhetően saját hasznának keresése húzódott meg. Az eskü szövege többek között a következőket tartalmazta: „Továbbá fogadom, hogy az 1649. esztendei 44. törvénycikkely tartalma szerint semminemű hivatalt, tisztséget, kedvezéseket és adományokat, vagy ezeknek jeleit, amelyek ország gyűlése alatt ennek tekintetéből vagy adatnának, vagy ajánl- tatnának, és az országgyűlés végével pedig valósággal teljesítetnék; a rendek megegyezése nélkül el nem fogadok: magamat mindenekben küldőim által adandó utasításokhoz alkalmaztatom, szóval sem világosan, sem egyetértőleg, az ország jussai, szabadságai és praerogatívái és nyerendő utasításaim ellen sem tanácsom, sem szavazásom, semmi egyéb mód által nem teszek, és mindezekre nézve, melyeket itten hittel fogadok, semminemű elmebéli visszatartással avagy kétes értelműséggel nem élek. Isten engem úgy segéljen.”19 Egy évvel később, 1836 augusztusában, tehát már a diéta befejezése után a Pest megyei közgyűlés Patay József táblabíró indítványára úgy döntött, a követek a jövőben esküdjenek meg arra is, hogy az országgyűlés berekesztésétől számított 6 évig semmilyen királyi kinevezéstől függő hivatalt, címet vagy egyéb megkülönböztetést nem fogadnak el.20 Az előző országgyűlések tapasztalatai azt mutatták ugyanis, hogy a kormányzat az ellenzék soraiból igyekezett minél több tehetséges embert hivatalokkal és címekkel megnyerni, s az oppozíció- tól eltávolítani. Ez történt az 1825/27. évi ország- gyűlés meghatározó szereplőivel, a Somogy megyei Somssich Pongráccal, a Pozsony megyei Bartal Györggyel és a Bars megyei Platthy Mihállyal vagy 1830 után a bihari Sombory Imrével; az 1832/36-os országgyűlés alatt, illetve utána pedig többek között a vasi Niczky Jánossal és a tornai Ragályi Tamással. Fáy Pozsonyba érkezése után a szeptember 24-i kerületi ülésen jelent meg első alkalommal, először pedig szeptember 28-án szólalt meg, mikor is a nemesek kezén lévő jobbágytelkek után fizetendő közterhek meghatározása volt napirenden. Beszédében kitért arra, hogy az elfogadott végzések nagy vonalakban megegyeznek követi utasításával, ugyanakkor jelezte, ő maga jobban szerette volna, ha a szóban forgó nemesek adó fizetésére nem kényszeríttettek volna. Beszédében azt javasolta, hogy a jobbágytelken ülő s így adó alá vetett nemesek a jövőben a nemesi felkelés kötelezettségén kívül minden egyéb nemesi terhektől mentesüljenek, mindenekelőtt a subsidiumok fizetésétől. Mindezt a következőképpen magyarázta: „O a nemességet ekkorig alkotvá- nyos létünk egyedüli bástyájának tekinti, s nagyon kételkedik, ha jó számolás lett légyen é a nemesek egyesületét közfalak felálk'tásával gyengíteni akkor, midőn uj urbérben indítványba hozott erkölcsi engedélyek (nem ezen táblának hibája miatt) elesvén a nép tömege tőlünk inkább eltávolítatott, mintsem közelitetnék.”21 Éppen ezért azt szerette volna elérni, hogy a jobbágytelkeken ülő nemesek esetében a terhek növelése és könnyítése együttesen jelenjen meg a törvényalkotásban. Deák úgy vélte, az indítványt csak abban az értelemben lehet támogatni, hogy azon javakból, melyek után a jobbágytelken ülő nemes közadót fizet, nemesi terhet viselni már nem köteles, minden más vagyona után azonban igen. A többség egyetértett Deák értelmezésével, s Pest vármegye követének javaslatáról külön szavazást nem tartott szükségesnek.22 19 MNL OL, N 22 Regnicolaris Levéltár. Archívum palatinale secretum archiducis Josephi. Extraserialia diaetae Posoniensis. 1835: LXXXIX. 20 Ez alkalommal Fáy is felszólalt, szavait Kossuth tudósítása a következőképpen foglalta össze: „Igaz ugyan, úgymond, hogy nemzet és kormány érdekének egynek kellene lenni mindenkor, de fájdalom ez gyakorlatban sokszor nem így áll, s innen van, hogy alkotmányos Nemzet képviselői a kormánnyal gyakran súrlódásba jönnek. Igyekezni kell tehát őket független állásra emelni, s az embert saját gyarlóságának kisértéseitől megóvni. Egyébiránt is a követség olly szép, olly fényes nemzeti ajándék, hogy általa még a dicsvágy is ki lehet a legfensőbb polczig elégítve.” (KLÓM VI.: 741-742.) 21 KLÓM V.: 94. Lásd még: MNL OL, N 119 Fasc. 47. 6962. 22 Az ülésről bővebben: KLÓM V: 93-94. 37
