Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Völgyesi Orsolya: Fáy András, Pest vármegye követe az 1832–36. évi országgyűlésen
Tanulmányok Pest megye történetéből 1834-ben több liberális követ - így a békési Novák Antal* 1 és a tolnai Csapó Dániel2 is - távozott az országgyűlésből, az év végén pedig a Szatmár megyét képviselő Kölcsey Ferenc és Eötvös Mihály mondott le lelkiismereti okokból mandátumáról. Néhány esetben azonban sikerült elérni, hogy a kormánypárti követek helyére ellenzéki politikust válasszanak meg: a temesi Császár Sándort3 Kövér János,4 a zempléni Dókus Lászlót5 Lónyay Gábor váltotta, 1835 szeptemberében pedig Pest megye küldött új követet a diétára Fáy András személyében.6 A megye addigi második követe, Péchy Ferenc ugyanis kormány- párti felszólalásai - s mint ahogy a róla szóló titkos jelentés fogalmazott - heves és fennhéjázó viselkedése miatt is elvesztette küldői bizalmát. Ráadásul megromlott a viszonya követtársával, Dubraviczky Simon első alispánnal is, aki ekkor mint mérsékelten ellenzéki politikus komoly befolyással és tekintéllyel bírt a megyében és az országgyűlésben is. Kölcsey Ferenc Országgyűlési Naplójában a következőket írta róla: „... Dubraviczky; értelmes, jó kedvű, és ritka egyenességü férfiú, ki a maga nehéz állásában, mint a nádor megyéjének alispánya és követe, s mint az oppositio egyik nevezetes tagja, már két országgyűlésen közbizodalomra érdemesült.”7 Az augusztus 25-i Pest megyei, évnegyedes közgyűlésen gróf Ráday Gedeon közvetlenül a június 30-i követjelentés felolvasása után kezdeményezte Péchy visszahívását, miután kiderült, hogy a két követ különbözőképpen adta vissza a Bars megyét képviselő Balogh Jánosnak a június 22-i országos ülésen elhangzott szavait, melyekért egyébként a politikust a kormányzat perbe fogta. Földváry Gábor másodalispánnak sikerült elérnie, hogy a rendek ne azonnal döntsenek, így szeptember 9-re rendkívüli közgyűlést hívott össze, ahol Péchy, látva a kialakult, számára igen kedvezőtlen hangulatot, benyújtotta a már előre megírt lemondó levelét.8 * A dolgozat a K 116 166 számú, A magyarországi rendiség politikai kultúrája (1526-1848) című OTKA pályázat támogatásával készült. 1 Novák Antal (1797-1843) Békés vármegye főjegyzője, második, majd első követe 1834 júniusáig. 2 Csapó Dániel (1778—1844) Tolna megye első követe és első alispánja. 3 Császár Sándor (1789-1850) Temes vármegye első alispánja és 1834 áprilisáig első követe. 4 Kövér János (1798-1866) Temes vármegye főszolgabírája, Császár Sándort váltja a követi tisztségben. 5 Dókus László (1775-1858) Zemplén megye első alispánja és országgyűlési követe 1835 márciusáig. 6 Péchy visszahívásáról lásd bővebben: Volgyesi 2000. 7 Kölcsey I.: 152. 8 A Péchy visszahívására vonatkozó iratokat lásd itt: MNL OL, N 119 Takács Sándor hagyatéka. Fasc. 6.463—486., valamint Fasc. 47. 6948. Ez utóbbi szerint a megyében a „jóérzületűek” szerették volna elérni, hogy Péchy még a visszahívás előtt nyújtsa be a közgyűlésnek a lemondását, de ő eredetileg inkább a mártírságot vállalta volna, hogy ez által érdemeket szerezzen a kormánynál. 35 Völgyesi Orsolya Fáy András, Pest vármegye követe az 1832-36. évi országgyűlésen
