Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Műhely hanem egy másik is, amely a Sipeki Balás család levelesládájának régi okmányait sorolja fel és az Inán- csi Ebeczky família iratai között maradt fenn az Országos Levéltárban.289 Ebben, az 1. számmal ellátott egyezségvalló levélről készült feljegyzés szerint egyrészről Bodonyi Raáb fia Miklós (utólagos kéz Raáb-ot Baáb-nak írja át, mi itt is inkább Rapot sejtünk) és a legéndi nemesek: Mihály fia Miklós, Miklós fiai: Miklós és Márton, illetve András fia Pál, másrészről pedig Bodonyi Chuda (Csoda) László között a Csere Szécsény nevű föld (terra) egyenlő arányban megosztásra került és a határokat kijelölték. A szóban forgó oklevelet — privilégiális formában - Zsigmond uralkodása idején János sági prépost ünnepélyes formában átírta, majd arról egyszerű másolat is készült 1396-ban. Szécsény földje tehát a család bizonyára közös használatából Chuda László birtokába került („Terra haec Szécsény cessa est per reliquos Ladislao fiHo Csoda”). Nagy Iván tehát nem ezt, csak hasonló osztást említ, az általa látott elenchus alapján Bodony esetében. Az osztály nem lehetett közvetlen összefüggésében azzal, hogy Chuda László felesége Legéndy Ilona volt. Jóval többről van szó a leánynegyed kötelező kiadásánál. A Kartal nem két ága osztozik meg eddig közösen használt birtokain, ahol a Benedek leszármazottakat Bodonyi Rap(?) fia Miklós és a Le- géndyek, a Simonfiakat pedig másrészről Chuda fia László képviseli. Valószínű, hogy a Legéndyeket birtokuk után nevezték el, hiszen 1338-ban Rap fia Lőrinc már Legen-i telkek után volt adós, tehát ott faluval bírt, mely talán valamilyen módon összefüggésbe hozható Ják ispán 1293-ban említett „nógrádi” földjeivel és falvával is. Végül egy harmadik példát is említünk, hogy a kései leszármazottak is Ják ispántól látták legéndi javaik eredetét. A török alóli felszabadulás után az ősi nemesi birtokosok vélt vagy valós leszármazottai mindent megmozgattak annak érdekében, hogy bizonyítsák jogosultságukat a Neoaquistica Comissio (Újszerzeményi Bizottság) joghatósága alá került javakra, s az örökváltság megfizetése után megszerezzék, illetve visszakapják azokat. A zavaros helyzetben mindenki, aki felfedezett csak egy vékony szálat is, ami egy-egy tulajdonhoz vezette, mindent elkövetett annak megszerzésére. Közülük nagy sikerrel jártak azok a prókátorok, akik kellő gátlástalansággal vegyítették jogi ismereteiket és iratolvasásban való jártasságukat. Ilyen volt Nógrád megyében Ináncsi Ebeczky Tamás uram, „kinek egész országban híre volt arról, hogy senki sincs, ki az igazság nyakát úgy ki tudná tekerni, mint ahogy ahhoz ő kegyelme értett”.290 Legénd egy része akkoriban egy Galgóczy János nevű, Szécsényben lakó zálogbirtokos kezében volt, aki valami ügyben összekülönbözött az ott örökjogon bíró Bibithi Horváth család tagjaival. Ezért azok az akkor zólyomi várkapitány Ebeczky Tamást kérték meg arra, hogy nekik a Galgóczy által használt birtokot a királytól szerezze meg, magszakadás miatt. Ebeczky azonban Galgóczynak „jozán elmével [...] megh vallotta”, hogy mivel a birtok Horváthéknak nem került költségbe, ezért azt magának igényelte.291 Mindez történt 1693-ban. A garamszentbenedeki káptalan képviselője és a király embere, Remenus Skultéty János Ebeczkyt be is iktatta a birtokba. Nem tudjuk, hogy Galgóczytól, vagy mástól, de a Legén- dyek egyik ágának örökösei, aló. század első harmadában elhunyt utolsó családtagnak, Bolyky Bálintné Legéndy Katának a leszármazottai is tudomást szereztek az ügyről. Összegyűlve megbízták az akkor a harmincas éveiben járó Spurger János Lőrincet, a murányaljai vám vámosát, nemes embert, hogy képviselje ügyüket. A Bolyky örökösök maguk sem lehettek különösebben tisztában legéndi örökségükkel. írják is, hogy a jószág „sok esztendők óta” idegen kézben van, azt sem tudják, hogy kinél, de a mostani időben elégtelenek az ügy felderítésére és a birtok kézhezvételére, „megaprósodván és el szegényedvén”.292 Ezért nem csak megbízzák Spurgert a képviselettel, de a 289 MNL OL, P 623 299. cs. VII. 26/6. No. 15. Elenchus Literarum Familiae Balás. Ford.: KVE. 290 P. Szatmáry 1882: 807. 291 MNL OL, E 117 Fasc. 6. No. 9.170-173. 292 Sugár 2001: 124-125. (191.) 281
