Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben Péter valóban nyughatatlan családtag lehetett, ami nemcsak abból következik, hogy szembeszállt a nemzetség többségi akaratával, hanem abból is, hogy István ifjabb király 1263-ban az ő és Ferenc nevű testvére részbirtokait Kartalon, Bodonyban és Ságon - „mint nyilván kikiáltott latrok és lopok” tulajdonát — elkobozta, és a Zách nemzetségbeli Jób mester pécsi püspöknek, valamint testvéreinek adományozta.226 1264-ben Fülöp esztergomi érsek és bírótársai ítélkeztek arról, hogy Uza meg nem nevezett fiainak Szecsőn és a Jenőn lévő birtokrészeit rokonuknak, a Kabasnak {Cabas) nevezett I. Tamásnak ítélik, azonban a végrehajtást felfüggesztik és Tamást a földektől eltiltják, mivel a margitszigeti apácákkal folytatott perében már hat bírsággal adós.227 Ez utóbbi ügyben még ugyanabban az évben megszülethetett az elmarasztaló ítélet, melyben István ifjabb király Uza fiainak, Ferencnek és I. Péternek, valamint Kabas Tamásnak Jenőn és Szecsőn található javait, minthogy nevezettek a nyulakszigeti domonkos apácák ellen sok latorságot követtek el, több falvukat feldúlták és a már említett hat királyi idézésnek sem engedtek, elvette és az apácáknak adományozta.228 Nem látunk a konfliktus mélyére, vajon milyen okok vezettek az erőszakoskodásokhoz és a belőlük következő vagyonvesztéshez. Mindenesetre a zárda történetében sem lehetett hétköznapi esemény. IV. Béla és fia, István, illetve hű alattvalóik sokat tettek az apácák vagyonának növeléséért, de témánk számára sem elhanyagolható szempont, hogy a zárda officiálisai igen erőszakosan törekedtek egységes és jövedelmező birtoktesteket kialakítani, például Rév- jenőn. Nem feledkezhetünk el a korról sem, a két király, Béla és fia István ádáz viszályáról. Az elkobzási ítéleteket a fiatalabb király bíróságai mondták ki, amiből arra következtethetünk, hogy a Kartalok Uza-ágának prominensei a másik oldalon álltak. Az ekkori konfliktusok folyományának tartjuk, hogy 1268-ban István ifjabbik király, amikor adományokban részesítette egyik hívét, Miklós fia Domokos szekérnagyot, oklevelében annak jelentős cselekedetei között említi meg, hogy az egy várvívás alkalmával elfogta Kabas Tamást.229 Ez mutatja, hogy Kabas elfogása számon tartott, fontos esemény lehetett a számára. Később valami elrendezése mégis lehetett az ügynek, mert I. Péter és az apácák kapcsolata úgy folytatódott, hogy Péter a király jóváhagyásával, 1271-ben valamennyi birtokát a szigeti kolostornak ajándékozta, magának csupán az életfogytig tartó haszonélvezetet és azt kikötve, hogy halála után fivére visszaválthatja a birtokokat. A felsoroltak között találjuk a révjenői, szecsői és sági jószágokat, az említett gededi birtokot, Nógrádból Kartalt és Bodonyt, Fejér megyéből pedig Kajászót.230 1276-ban a Kartalok három ágazatának képviselői, egyrészről Ják ispán és I. Simon fiai: I. Chuda, I. Bertalan és II. Uza, másrészről az Uza-ágazat: Uza fia I. Péter, III. Simon és II. Bertalan, továbbá Kabas Tamás fia II. Tamás, révjenői és bodonyi birtokaikon és az azokon ülő szabadosaikon megosztoznak. Az egyezség szerint Ják és társai lemondtak minden révjenői tulajdonukról, míg a másik ág a bodonyi birtokrészt adta át Jáknak és társainak.231 Talán még az osztályt megelőzően vagy később, az ügy folytatásaként I. Péter megnövekedett Révjenőn lévő birtokát, önként-e vagy kényszerből, nem tudjuk, ugyanazon év augusztusában 25 márkáért zálogba adta az apácáknak.232 A következő évben azonban Péter élete hirtelen tragikus fordulatot vett, miután egy perdöntő bajvívásban meghalt. Utódja nem maradt. Mivel régebben már rendelkezett arról, hogy halála esetén javai az apácákra szállnak, ezért IV. László király a végrendeletet megerősítette.233 Nem tudjuk, mi késztette Pétert a párbaj személyes megvívására, noha képviselőt is kiállíthatott volna. Annyit tudunk csupán, hogy a győztes fél Kátai Gyula volt. A Káta nemzetség a Kartalok szomszédságában, 226 Századok, 33. (1899) 8. 722. Az ügyet és folyományait néhány esetben másként ismerteti: Zsoldos 2001: 64-65. 227 HOkl.: 41. (34.). 228 CDH: V/l. 61. A két 1264-es oklevél időrendjére: Szentpétery 1943: 18. (1819.) 229 Szentpétery 1961: 36. 230 HOkl.: 61. (54.) Keveaszóra lásd: Szalay 1879: 153— 154. 231 HOkl.: 76-77. (67.) 232 HOkl.: 74-75. (65.) 233 ÁUO: IX. 194. 272
