Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben Legéndy családnak a Szerdahelyi, Kövesdi, Mohorai, esetleg a Nézsai családokkal kötött - számunkra ismeretlen - házasságai vagy adásvételek útján tagozódtak a faluhatárokba. Pétervölgy neve az egykori birtokosra utalhat, első említése 1394-es. A környéken Alsó- és Felsőpetény, Szandaváralján Péter- hegy, Péter kútja neve őrzi egy Péter nevű birtokos emlékét, de a legéndi helynévvel nem tudjuk kapcsolatba hozni egyiket sem. Talán a Kétbodonyban, Legénden és Szécsénkén is birtokos Kartal nemzetség Uza fia I. Péter, illetve Ják fia Péter (Pető), vagy a Szerdahelyi-Kövesdi-Mohorai családok ilyen nevezetű tagjának emlékét őrzi. A helyiek egy Péter nevű, szerencsétlen sorsú erdész lakhelyének tartják, s látják benne a dűlő névadóját. A katolikus templomtól északra lévő nagy kiterjedésű tábla, a Forrás dűlő neve az itt fakadt vízre és az abból a Legéndi-patakba futó kicsiny érre utalhat. Templom melletti részein lehettek a parasztporták. Répástól északi irányba haladva találjuk a Pápay vrsok (mai használatban: Pápay-hegy) dűlőt. Mivel a népnyelvben a helyet időnként Pópa-hegy- ként is említik, felmerül annak a lehetősége, hogy a névnek egyházi vonatkozása van. Valószínűbb azonban, hogy egykori tulajdonosának, vagy egy előttünk ismeretlen birtoknak, falunak az emlékét őrzi. Pápay nevű család ittlétéről vagy itteni birtoklásáról nincs adatunk. Jól ismert azonban a történeti irodalomban a Nógrád, Pest, Heves-Külső-Szolnok és Csongrád megye 17. századi közéletében fontos szerepet játszott Pápay János és testvére, Péter neve.132 133 Talán nem légből kapott feltételezés, hogy az említett legéndi határrész az ő nevüket őrzi, akik talán zálogbirtokosként tűntek fel időlegesen a faluban. Kérdés, hogy a település északi részének közepén elhelyezkedő Sztarje vinyicze (mai használatban: Öreg szőlők) dűlő neve alatt a régi Legénd szőlőit kell-e értenünk, avagy a 18. századi falu első, később elhagyott telepítvényének a lenyomata. Nyugatról a Kúria dűlőhöz kapcsolódik a Mária- hegy nevű domboldal. A néphit szerint egykor kicsiny kápolnácska állt a hegyen, melyet lányuk halálának emlékére állított egy család. Ha volt is, az építmény mára nyom nélkül elenyészett. Hasonló kápolnákkal azonban régi, elpusztult templomok helyét is jelölték. A szomszédos falvak területére is átnyúló töredék dűlőket ismerünk Legénd északnyugati, a mai Kétbodonnyal és Szécsénkével határos részén (Ha- lyagos, illetve Mákos)-, továbbá délnyugaton az alsópetényi határnál (Kőhegy, régi nevén Kövecses-hegy). A fentiek ismeretében könnyen lehet, hogy a legéndi határ csak a 14. század végén vagy még később kapta meg a mai körvonalait. Peremterületei, de talán más részei is addig más községekhez tartoztak, vagy önálló földként, birtokként tartották őket számon, a faluszervezeteken kívül. Korai, Árpád-kori keletkezésűnek tartjuk a délnyugati határrészen elterülő Bekavár dűlőt, ahol az egyik gerincen egy középkorinak feltételezett földvár maradványai találhatók. A helyet Nováki Gyula és Sándorfi György mérte fel. Megállapításuk szerint két, jól elkülöníthető részre oszlik. A belső terület a hegygerinc végét jelenti, hossza 85, szélessége kb. 17 méter, ehhez további részek csatlakoznak.134 132 Közülük János 1615 vagy 1619-ben született és 1676-ban hunyt el. Több megyében viselt számos tisztsége között 1649-től legalább 1672-ig Nógrád vármegye esküdt ülnöke is volt. Az 1660-as években - evangélikusként - a váci püspök gazdasági ügyeit gondozta Füleken, ahol lakott. Az 1670-es években annak a Koháry családnak a familiárisa, akik Bosnyák Tamás vagyonának örököseként Legénden is birtokosok voltak, még ha csak egyetlen jobbágytelek erejéig is. 1675-ig zálogban bírta az akkori legéndi birtokos családokkal rokonságban álló Battha Pál Petri pusztai birtokát. (Szabó 2010: 377-379.; Lásd még: MNL BAZML, XIII. 3. X. 9-10.) 133 Mákos dűlő északi része Szécsénke határában van, ami egykori birtokosztás nyomát őrzi, s ez tanúsítja 18. század előtti keletkezését. Neve lehet személynévi eredetű, amennyiben az Árpád-korban népszerű Makrhál, vagy a Makár, Makárius rövidüléséből ered. A névadó személy lehet a 13-14. század fordulóján szereplő Makó, az errefelé birtokos Mohorai (Szerdahelyi) család tagja is. (Bártfai Szabó 1911: 32.) Érdekesség, hogy a Kartal nemzetség 13-14. századi birtokán, Kajászón is található Mákos dűlő. 134 Nováki—Sándorfi 1992: 57—58. 258
