Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben Az orosz alapítás lehetősége Kristó Gyula és társai összesen 74 Orosz- (illetve Rusz-, német Reuss-, román Ru§-) Kárpát-medencei helynevet foglaltak lajstromba.107 Bár ezek különféle módon keletkeztek (pl. személynévből), a szám mutatja, hogy a hazai ortodoxia az Árpádok korában nem kevés utánpótlást kapott ebből az irányból. Nógrádban a Zólyomi határ mellett lévő Di- vényoroszit Mályusz Elemér későbbi, talán nem is középkori kirajzásnak tartja.108 Az Orosz- nevű falvak között Győrffy György további hármat említ a megyében. A Nagymartonyiak 1346-ban Mohorá- val együtt kapott új adományát, az Oroszd nevű falut nem tudja a térképen elhelyezni109, de megjegyzi, hogy az aligha azonos a mai Nagyoroszival.110 Győrffy a Szentendre és Budakalász határában, 1394-ben említett Orosz nevű birtokról feltételezi, hogy innen, a budai vár környékéről telepítették át az oroszokat a 13. században a nógrádi Kis- és Nagyorosziba, ahol állítólag Kálmán herceg (meghalt 1241-ben) kora óta ajtónálló szolgálatot teljesítettek. Megjegyzi azonban, hogy a két falut csak Károly Róbert korától említik, és a névalak is késői.111 Utóbbi állítása azonban vitatható. A kérdéses emh'tés I. Lipót király 1688-as oklevelében található, melyben átírja elődjei rendelkezéseit. Ezek sorában Károly, I. Lajos és Zsigmond oklevelei alapján I. Ulászló 1441-ben Oroszfalva ruténjait felmenti minden vám- és adófizetés alól. E kiváltságokat II. Ulászló és II. Lajos Nagyoroszfalva lakóira, II. Mátyás pedig 1610-ben a Nógrád megyei Nagyoroszfalva mezőváros (oppi- dum) és Kisoroszfalu (Pilis megye) kérelmezői számára azzal a kötelemmel írta át, hogy kiváltságaik fejében két ajtónállót tartoznak a királyi udvar számára állítani (erre az oklevélre hivatkozva vezeti vissza Győrffy azt a hagyományt, hogy a nagyoroszi oroszok királyi testőrök voltak).112 Gyanút kelt azonban, hogy valamennyi (1401, 1441, 1491, 1610, 1631, 1688-ban) árírt oklevél következetesen azonos névformát használ, Kis Oroszffalu és Nagy Oroszjfalua alakban. Gyanúnkat csak növeli, hogy az ügyben 1688-ban szereplő két kezdeményező nevét is Joannis Torday de Kis Oroszffalu, illetőleg Batka de Nagy Oroszffalua alakban írják. Ez pedig csak az egyes oklevelek névanyagának 1688-as egységesítése útján lehetséges.113 Véleményünk szerint tehát inkább a ma is használatos Oroszi forma lehet az eredeti. Kisoroszira nézvést Horváth Lajos Károly király koránál mindenesetre jóval korábbi előfordulást említ. Feltételezi, hogy a település azonos a dömösi prépostság 1108 körüli alapításakor említett „in Insula in Magna villa”-val, illetve azzal a Ros'(> 'Rusz') nevű faluval, amellyel szemben volt egykor a Szent Mária egyház, amit a forrásokban 1111-1128 között szereplő Keled bácsi ispán egyéb birtokokkal együtt 107 Kristó—Makk-Szegfű 1973: 13—14. Még több adatot közöl: Rácz 2011: 134—145. 108 Mályusz 1939: 282. 109 A Mohora község történetét feldolgozó Jeli Ferenc szerint a Nagymartoni Pál országbíró 1346. július 8-án kelt végrendeletében Mohorával együtt szereplő Vrizda Felsőmohorai birtokokhoz tartozott. Az 1393-ban kelt átruházó királyi levél, Rwzdyn néven, már pusztaként említi. (Jeli [1994]: 21. és 27.) 110 Győrffy 1998: 282. 111 Győrffy 1998: 287-688. 112 Győrffy véleménye Kristó Gyulának apropót adott ama közhiedelem cáfolatára, mely szerint az Árpád-korban az orosz’ névszó ajtónálló jelentéssel bírt volna. Indoklásul felhozza, hogy a megfeleltetés megjelenésére csupán a 17. századból van adat és az nem vetíthető vissza az előbbi századokra. (Kristó 1980: 63-64.) Ugyanakkor, hogy a két település sorsát az ajtónálló feladat mennyire összekötötte, példázza, hogy egy 1592-ben készült összeírás szerint a Visegrádi (a mai Szentendrei)-szigeten fekvő Bolgárfalu, Nagyoroszi és Kisoroszi együttesen Visegrád várához tartozott. Bár Kisoroszit ekkor a török már elpusztította, de lakóiról még ekkor is számon tartották, hogy a nagyorosziakkal együtt hetente Visegrádra kellett járniuk takarítani és Budán a saját költségükön testőrt kellett állítaniuk. (MNL OL, U et C. 4-45. 217. Idézi: Tringli 2001: 92. és 140.) 113 Királyi Könyvek: 19. 396-402. 254
