Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben török pusztított el, bekerült a későbbi írott hagyományba. Bienik János lelkész, az evangélikus gyülekezet történetéről szóló és 1917-ben, a reformáció 400 éves jubileumának tiszteletére kiadott kis magyar nyelvű füzetében még csak annyit jegyez meg, hogy „Ez a kis templom is ó hitű, szerb templom volt valamikor [...] 1594. előtt a község lakosai is görög hitvallású ráczok voltak...”28 Azonban a bővebb, még ugyanazon évben közzétett szlovák változatban már történelmi keretbe helyezi a kérdést: „... azon a helyen, ahol az ottani magaslaton álló régi, eredetileg pravoszláv [...] templom található. [...] A sápi r. kát. egyház levéltárában fellelt, cím nélküli latin kézirat szerint a községet 1594 előtt szerbek lakták. [...] Mikor azonban a mondott évben a községet a török tűzvész martalékává tette és az itteni szerb népesség nagyobb részét magával vitte, a visszatérők a szomszédos falvakból visszaszivárgó katolikus népességgel együtt templomukat romjaiból újraemelték, s lett ez a mai napig is létező katolikus egyház.”29 Mint látjuk, állításainak igazolására a nógrádsápi plébánia egy latin nyelvű iratára hivatkozik, amiről azonban az a határozott véleményünk, hogy sosem létezett, hiszen a szerb előzmények egyetlen ma fellehető katolikus egyházi iratban (Canonica Visitatio, História Domus, levelezés) sincsenek megemlítve.30 Bienik, füzetének kiadásakor minden bizonnyal ismerte Fényes Lajos galgagutai lelkész 1902-ben írt rövid összefoglalását az általa gondozott egyházközség eredetéről. Fényes ebben így idézi az általa használt, azonban ma már elveszett régi protokollumot: „Maga a község régenten a Galga patakján túl, a völgynek azon oldalán feküdt, mely Vanyarcz, felé esik s ama domb körül épült, melyen úgy most, mint eleitől fogva mindig, a gutaiak temetője volt és van. Ezen domb tetején, a temető magaslatán, állott a ráczok temploma, mely az egyházi jegyzőkönyv (Liber oecono- miae et memorabilium eeclesiae Guthensis matris et Vanyarcz) IV. részében, 35. §-ban foglalt adatok szerint, hadi sánczczal volt körülvéve s úgy maga a templom, mint a körülötte lévő sáncz, a lakosok védelméül szolgált, a hova a törökök pusztítása és rablása ellen menekültek; - míg végre az ellenség által felgyújtat- ván, porrá égett az egész falu templomával együtt; - a lakosságot részint leölték, másrészint rabságra hur- czolták, úgy, hogy a falu teljesen elpusztult, lakatlanná vált. Ezen faluból ezidőszerint semmi látható emlék nem maradt fönn, kivévén az őstemplom alapfalait, a romokat, melyek még most is hirdetik a régi falu és templom egykori létezését és végpusztulását. A török látván, hogy abból neki semmi haszna, ha egész vidékek elpusztulnak s néptelenné válnak, arra törekedett, hogy a lakatlan helyeket benépesítse s így az 1543-ik év körül telepítette meg szláv-ajkú lakosokkal a mostani Gutát, mely most a Galga patakján innen fekszik...”31 Mint ahogy Szelecsényi lábjegyzete Bienik állítását, Fényesét is visszaigazolja a berceli katolikus plébánia História Domusában olvasható, eredetileg latin mondat: „A gutái templom romjai között találtatott egy festett kő, amelynek felirata görög betűkkel: Szent Miklós”.32 Szelecsényi lábjegyzete és a berceli feljegyzés igazolják egymást. Van arra példa, hogy latin rítusú templomba, ismeretlen indíttatásból görög feliratú tartozékokat helyeztek,33 azonban határozottan úgy véljük, hogy esetünkben két, egykor a keleti egyházhoz tartozó épület nyoma őrződött meg. 28 Bienik 1917a: 3. 29 Bienik 1917b: 3-4. 30 Noha a lelkész kis művében hálás köszönetét mond Gerengay Mártonnak azért, hogy Brevis memoria possessionis Legéndt című munkájában az utódokra hagyta az evangélikus gyületkezet és a község múltjára vonatkozó fontos adatokat, valójában Bienik magyar és szlovák nyelvű füzete is arról tanúskodik, hogy a nagybecsű mű már az ő idejében sem volt meg, miután ő maga is kizárólag Szelecsényi kivonatát citálja. 31 Fényes 1902: 3. 32 Bkal, História Domus, I. 5. Az adatra Hausel Sándor levéltáros hívta fel a figyelmemet. 33 Ismert példa erre a szászfoldi Leonhardus mester által 1438-ban készített nagyszebeni keresztelőmedence, melyen a középkori, magyarországi bronzöntés történetében egyedülálló módon keleti keresztény ikonográfiájú, görög feliratos reliefek láthatók. (Bakos 2007.) 242
