Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Műhely az is jól látható, hogy az oldalfalakat koszorúzva téglasorok futnak körbe, ami valószínűsíti, hogy a felújítás előtt azok is többé-kevésbé leomlottak lehettek (az éleiket kváderkövekből rakták). Nyilván a meny- nyezet is beomlott, így annak eredeti szerkezetére még csak következtetni sem tudunk, főként mert az 1769-es felújítás során látható módon lebontottak minden olyan, még álló elemet, amely a régi kazettás famennyezetet vagy a kőboltíveket tartotta. A megújításhoz csak a csupasz falakat használták fel, melyeket feltégláztak, s az így kapott „dobozba” építették be a szintén téglából rakott mai csehsüveg- boltozatokat. A nyugati hajófal dísztelen, közepén kőkeretes, szemöldökgyámos kétszárnyú kapuja 18. századinak tűnik, s valószínűsíthetően ekkor faragták a szentély északi falát áttörő sekrestyeajtó kőkereteit is (bár ezek régebbi volta sem kizárt). Ide sorolhatjuk még a szentély délkeleti falában látható - vélhető kőkeretétől megfosztott — élszedett, félköríves ülőfulkét, melyet ma lourdi barlang imitációként hasznosítanak. Elhelyezése nem harmonizál a felette lévő ablakkal, ez is erősíti, hogy régi eleme a templomnak. Eredeti tartozék lehet az a két, ma téglasorral és habarccsal lezárt kis kőkeretes ablak is, amelyek az oromfal 1997-ben kívülről kibontott, láthatóvá tett (de a padlástér felőli részén szintén téglasorral lezárt) ablakával egyetemben a középkort jelenítik meg az épületen. Mindhárom nyílás román kori, hosszú, szűkített félkörrel záródó résablak, amiket a legutóbbi felújítás során szakszerűtlenül levakoltak, így szerkezetük csak alig kivehető. Máig élő hagyomány, hogy a hajó és a szentély falát régebben freskók borították.13 Az egyik adatközlő szerint az épület északi oldalfalán, amikor az 1960-as években az elektromos vezetékek helyét 7. kép/Az elődtemplom bővítésétjelző faragott homokkőmaradvány, háttérben a 18-20. századi téglafalazásokkal (A szerző felvétele, 2015) vésték ki, a lehulló vakolat alatt festés nyoma volt látható („valamilyen nem nyugatias szentek”). A sekrestye bejárati része felett pedig egy „riasztó” állatalak, inkább csak fekete vonalakkal „rajzolva”. A nyomokat a II. világháború után lemeszelték. Egy másik visszaemlékező szintén a sekrestye bejáratnál Szent Jánost és „egy másik szentet” ábrázoló freskót említ, akik szembefordultak egymással, de ez sem volt színes, „hanem csak olyan feketés”.14 Létüket erősíti Alexy Géza lelkész 1959-ben az OMF-nek küldött levele, melyben azt írja: „A régiek falfreskókról is tudnak, melyek szájhagyomány szerint igen régi eredetűek.”15 Ezt követően a falu — a legtöbb környékbeli községgel egyetemben - negyedszázadra eltűnik az összeírásokból. Csak 1622-ben szerepel újra, 14 portával, amelyet 1635-ig megőriz. 1638-ban megint kimarad, hogy azután 1647-ben 3A portával térjen vissza. (Kovács 2014. Ezúton köszönöm meg az adatok felhasználásának engedélyzését!) 13 Paumann Józsefné (Legénd-Vác) visszaemlékezése, 2013. 14 Özv. Tyekvicska Istvánná (Legénd) visszaemlékezése, 2015. 15 Forster Központ, TI, 11.060/1959. 237
