Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
A Nagy Háború - Gyura Sándor: „…Eltemette gyászos Galícia…”. A ceglédi Füle Péter első világháborús frontnaplója
Gyura Sándor: „... Eltemette gyászos Galícia... nem merült le az elemlámpája stb. A mostoha körülmények tehát korlátozhatták a szöveg, az információk mennyiségét. Erre a naplóra a fenti megállapítások különösen igazak. Füle Péter nyitott szemmel és füllel járt e zord vidéken és valószínűleg járt máshol is, ahová civilként és katonaként rövid élete alatt eljutott.37 Tudatosan, már-már tervszerűen jegyezte le megfigyeléseit a körülötte zajló háborúról, és igyekezett bepótolni az esetleges elmaradásait. Szálláshelytől szálláshelyig követhetjük útjukat. Az Erdős-Kárpátok hegyei és északi előterében a „gidres-gödrös” Galícia szegényes falvai ebben az esős, havas, alföldi embernek szokatlanul hideg, zord, őszi időjárásban nagyon nehéz terepet jelentettek. Folyók és a beléjük futó patakok szabdalják e tájat. A dombok lábánál a folyók menti árterek akkoriban sokszor vízzel elárasztottak, mocsarasak voltak. A hosszú, őszi esőzések idején a felázott, agyagos, fekete talaj gyakran ellehetetlenítette a menetelők és a járművek, a lö- vegek közlekedését. A patakokon „egy szál deszkán” való átkelés a 101-eseknek is nehézséget okozott. A szétszórt házakból álló településlánc is megnehezítette a beszállásolást.38 Ennek Füle Péter is hangot adott, amikor megjegyezte, hogy egy magyar alföldi tanyában el lehetne szállásolni egy századot, míg Galíciában sokszor egy faluban sem voltak képesek erre. A körülményeket az élősködők (bolhák) és a dühöngő kolera is súlyosbították. E szörnyű betegségtől való megmenekülés reménye a fő motívuma a naplónak.39 Gondolkodásában megfigyelhető egyfajta kettősség. Füle Péter felelős tisztként gondolkodik, a legénységre és a szállásadó lakosságra is gondoskodóan figyel. A füzetben található névsorokból és a napló több bejegyzéséből látszik, hogy számon tartotta az alája beosztottakat. Amennyire lehetséges volt - saját problémái mellett - figyelt rájuk, együttérzett velük. Be kellett tartatnia az egészségügyi óvintézkedéseket. A naplóból az olvasható ki, hogy Füle Péter és társai a frontra érkezéstől a chyrowi ütközetig több kolerás beteget és halottat láttak, mint sebesültet vagy elesett katonát. Ugyanakkor egyfajta alá-fölé- rendelt, úr-paraszt — vagy inkább tanult-tanulatlan - viszonyrendszerben való gondolkodás is megfigyelhető bejegyzéseiben.40 Ilyen például, amikor megjegyzi, hogy ha nem lenne német a vezényleti nyelv a közös hadseregben, akkor is a tiszteknek bizonyos esetekben egymás között németül vagy franciául kellene beszélniük a legénység előtt, hogy azok ne értsék, mit mondanak. Máskor egy tiszttársát bírálja Chyrow előtt, Starzawaban, hogy az illető, a várható „állásba kerülés” előtt túlzottan gyámolítóan gondoskodik a tisztiszolgájáról. Az ilyen jelenetek is adalékul szolgálhatnak ahhoz, hogy az egyes emberek adott válsághelyzetben hányféle módon nyilvánulhatnak meg.41 Más momentumokból is kontrasztos képet láthatunk. Ellentétben van egymással a gyakran — főleg a legénység számára — elégtelen élelmezés és a tisztek alkalmi pezsgőzése vagy, ahogy az egyik bejegyzésben áll: a „Törley casinó”. Füle Péter kitüntetésre vágyott, de egyúttal tárgyilagosan és őszintén 37 Sokat utazott. Tirolon és Bosznia-Hercegovinán kívül Németországban is járt, pl. Hamburgban, Helgoland szige- tén.(CKMA, 6394-2015. 20-21.) 38 Bedécs 2015: 22-25. 39 Kolera: járványos, akut, ragályos betegség. A fertőzés szájon keresztül terjed (víz, élelmiszer). A gyomor-bél traktusra korlátozódik, nagyon erős hasmenést, ezzel súlyos folyadék- és sóveszteséget okoz. A védőoltás olykor betegebbé tette őket, mint a kórokozók. [’Katonai betegség (II)’ szócikk és Szenti 1988: 7.] 40 Szenti Tibor a Vér és pezsgő című művében a parasztság és az „értelmiség” első világháború alatti sorsát hasonlítja össze: „Az úr és a szolga ütköző élete a háborúban a baka és a tiszt ellentétében folytatódott. Még ha a lövedék, a gáz vagy a kolera nem is tett különbséget az emberek között. Embertelen eszmét hirdetnénk, ha a véráldozatokban különbséget tennénk, látnunk kell mégis, hogy a társadalom nem a tűzvonalban harcoló munkást és parasztot védte, hanem a „tűzárnyékosabb” helyen táborozó tisztikart. Ebből következett a tisztekről és a katonákról való gondoskodás ijesztő különbözősége.” (Szenti 1988: 4.) 41 Erre a szemléletmódra más naplókból, visszaemlékezésekből is lehet példákat hozni. (Szenti 1988: 4.) 204
