Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században
Tanulmányok Pest megye történetéből 34. kép /Mosófával mosó asszonyok a Dunán konyhában, esetleg a kamrában fellógatva kaptak helyet, vagy a szoba kevésbé díszes szekrényébe kerültek. A ruhákat ma már elsősorban nagyobb dobozokban tartják összehajtva, és így vannak éltévé. 35. kép / Teknőben mosó asszonyok egy pócsmegyeri udvarban Egyik adatközlőnk azonban még ma is az édesanyjától örökölt sublótban tartja ezeket. Évente egyszer, Szent György-nap után mindig kiszellőzteti őket. Összegzés A Szentendrei-szigeten fekvő Pócsmegyer sajátos társadalom- és gazdaságtörténetével alakította ki öltözködésének kultúráját, amely legteljesebb rendszerét az 1930-as, 1940-es években érte el a selyemruhák általánossá válásával. Tanulmányunk is elsősorban ezzel az időszakkal foglalkozik, de a korábbi gyűjtések, az adatközlők emlékei, valamint a korabeli fényképek alapján a korábbi évtizedekre is kitértünk. Célunk volt továbbá a kivetkőzés folyamatának dokumentálása, így az öltözködés változását a 20. század elejétől az 1960-as évekig tekintettük át. Tanulmányunk bevezető részében kitértünk a viseletfogalom szakirodalomban előforduló meghatározásaira és megnéztük, hogyan értelmezik Pócs- megyeren ezt a fogalmat. A visszaemlékezések segítettek körülhatárolni azt az időt, amikor a helyi varrónőkkel már városias, szűkszoknyás öltözetet varrattak. Ez körülbelül az 1940-es évek második felétől az 1960-as évekig tartott. Ezt követően végleg berendezkedtek a konfekcióban megvásárolható öltözetdarabok és komplett öltözetek megvásárlására. Ez a korszakolás megfelel a szakirodalomból ismert eredményeknek annak ellenére, hogy Pócs- megyeren viszonylag későn alakult ki a viselet teljes rendszere. Tanulmányunkban mind a felnőtt, mind pedig a gyermekviselettel foglalkoztunk, egy falu teljes közösségének viseletváltozását próbáltuk dokumentálni. Az anyag elrendezéséhez Bogatirjov rendszerét vettük alapul, a viseletét tárgy és jel formájában is vizsgáltuk. Azonban a pócsmegyeri viszonyokat figyelembe véve, elsősorban a viselés alkalmai alapján mutattuk be a férfi és a női viseletét, a gyermekek öltözetére pedig külön fejezetben tértünk ki. Mindezek során megvizsgáltuk, hogyan szerezték be öltözeteikhez az anyagokat, kik varratták és kik varrták maguk az egyes öltözetdarabokat, hogyan alakult át a férfiak századelőn még viselt vászonöltözete polgárias, városias formára, hogyan váltotta a nők ingvállas pruszlikos, illetve szövetből készült réklis viseletét a selyemöltözet. A viseletét mint tárgyat és a viseletét minijeiét leginkább a női viselet kapcsán mutathattuk be. Ennek értelmében megvizsgáltuk a színek szerepét és jelentéseit, különös tekintettel a mennyasszonyi 153
