Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században
Tanulmányok Pest megye történetéből (17. kép), hozzá színben illő selyemkötényt kötöttek. Voltak, akik szerint a selyemszoknya anyagában mintás volt, a hozzá viselt kötény azonban sima. Az asszonyok a selyemruhához illő selyemkendőt kötöttek a fejükre. A gazdagság abban mutatkozott meg, hogy kinek hányféle színű selyemruhája vagy szövetből készült mintás ünneplőruhája volt. „Sötétkék, sötétzöld, bordó, barna, fekete. Ez az ötféle szín azért mindenkinek volt.” Ezenkívül a selyemruhák lehettek rózsaszín, drapp, halványkék, halványzöld, sárga és fehér színűek. Pünkösdkor is ezeket a világosabb színűeket vették fel, de azt is fel lehetett venni, amelyik húsvétkor volt rajtuk. Feltehetően tótfalui szokás volt, hogy a nagy ünnepek első napján sötétben, a másodikon világosban mentek templomba. Ezt a tótfalui származású adatközlőnkön kívül mástól nem hallottuk. A nagy ünnepek sorában senki nem említette a nagypénteket. Abban minden adatközlőnk egyetértett, hogy sötétebb ruhákat vettek fel, de sem a kötelező fekete színnel nem találkoztunk, sem pedig a nap nagyünnepként való kezelésével. A férfiak nagyünnepekkor hordott ruhája az esküvőjükre varratott ruha volt. Néha felvették vasárnapra is, de leginkább csak a három nagyünnepen viselték. A báli öltözetekben az ünneplő és a nagyünnepi ruhák keveredtek. Erre is érvényes volt, hogy bármilyen ünneplőruhát fel lehetett venni, sokan a selyemruhájukban táncoltak, mert „a selyemruha az mindenhova jó volt”. Ha a selyemruhák nagy anyagi és eszmei értékét tekintjük és figyelembe vesszük, hogy a bálokon is viselték őket, akkor a báloknak nagy jelentőségük lehetett Pócsmegyeren. Egyesek szerint a báli ruha „nagyünnepi ruha volt, nem különbözött a húsvétitól”. Ez azonban nem jelentette azt, hogy mindenkinek selyemben kellett lennie, voltak, akik kartonruhában táncoltak. A pócs- megyeri bálokon voltak barátnők, akik összebeszéltek, hogy egyforma ruhában jelenjenek meg. A faluban farsangkor háromnapos, húsvét hétfőn, illetve szüretkor egynapos bált tartottak. Ezek közül a farsangi és a szüreti bálok64 voltak a jelentősebbek. A hagyományos falusi bálokon kívül a pócs- megyeriek részt vehettek tűzoltó, illetve iparos bálokon. Utóbbiakhoz meghívóra volt szükség, és pontosan meg is határozták, milyen ruhában illik menni. Oda már valószínűleg nem vették fel a falusi selyemruhákat. Az ünneplő mhákban már sokkal erőteljesebben megmutatkozott a családok közti vagyonbeli különbség. A gazdagabb „szebben tudott öltözni, több ruhája volt, jobban tudta cserélgetni, meg anyagban is jobban tudott válogatni. Selyemruhája mindenkinek volt, csak a gazdagabbnak volt többféle színű.” Szertartásos viselet Bogatirjov felosztásának alapját a viselet hordásának egyes alkalmai adták. Ez alapján sikerült megállapítania, hogy a különböző alkalmakra hordott ruhadarabok tárgyi mivoltukon kívül milyen jelentést hordoznak, milyen funkciókat töltenek be.65 A hétköznapi viseletnél elsősorban a gyakorlati szempontok játszottak szerepet, az esztétika szinte teljesen háttérbe szorult, tehát itt elsősorban a viseletről mint tárgyról beszélhetünk. Az ünnepi viselet felé haladva az egyéb funkciók egyre határozottabban rajzolódnak ki, s a szertartásos viseletnél az adott viseletdarabok tárgyi szerepe egyre inkább háttérbe szorul, és az egyéb funkciók felerősödnek. 64 A szüreti bál egy a falun kocsikkal végigvonuló menettel kezdődött, ahol egy féderes kocsin ült a bíró ünneplőruhában (fehér ing, fekete nadrág) és a bírónő selyemruhában, fején selyemkendővel, amivel kikötötték a fejét. Mögöttük mentek a csőszlányok magyar ruhába öltözve. Miután végigmentek a falun, a kocsmában elkezdődött a bál, aminek helyét nagy szőlőftirtökkel díszítették fel. 65 Bogatirjov 1985a. 141
