Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században
Muntagné Tabajdi Zsuzsanna - Muskovics Andrea Anna - Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. Században ruhák,6 valamint a rakott szoknya és a blúz együttese vált egyre inkább általánossá. A kötényeket már inkább csak a faluban és otthon viselték, elsősorban a melles kötények illettek a szűkszoknyás öltözetekhez. Lényeges azonban, hogy ezek még nem gyári termékek voltak, hanem helyi varrónők készítették őket. Ebből adódóan a készítők, illetve a falubeliek ízlése tükröződött az egyes darabokon, ilyen értelemben pedig még az adott település viseletének részei voltak, ugyanis mindenki a másoknál látott, a mások által is elfogadott formák alapján készí- tette/készíttette el ruháit. Újabb szakaszt jelentett a kivetkőzésben az 1960-as évekre kibontakozó európai fogyasztói szemlélet megérkezése Pócsmegyerre, amely azonban a mai napig sem vált strukturálissá társadalmukban.7 A hosszú nadrág női viselése, a mackónadrág (eredetileg sportruha) és az otthonka mint tarka, kötényszerűen felvehető ujjatlan, elől gombolós egybe szabott ruha általánossá vált az idősebb asszonyok körében. A korábbi évtizedekben zajló kutatások nem tértek ki erre az időszakra, elsősorban a 19. század végi, a 20. század első évtizedei állapotának felkutatására, leírására törekedtek. A 21. század elején azonban, akkor, amikor már az emlékek alapján csak az 1930-as évekig nyúlhatunk vissza, különösen nagy jelentősége van ezen változások vizsgálatának, s mindez kiemelten fontos azokon a településeken, ahol a polgárosodás korán lezajlott, bizonyos gazdasági és társadalmi események következtében a tárgyi kultúrában viszonylag korai átalakulások figyelhetők meg. A kivetkőzést követő időszakot is érintő vizsgálatok eddig kis számban történtek. Ezek közül Gergely Katalin Varsányról szóló tanulmányát érdemes megemlíteni, amely egyben mintául is szolgálhat az ilyen jellegű kutatásokhoz.8 Gyűjtéseit 1972-1974 között végezte, célja a népviselet akkori állapotának leírása volt, melynek során különös hangsúlyt fektetett a változások irányának és tendenciáinak vizsgálatára. A varsányi nők öltözködését vizsgálva négy csoportot különített el. A harminc éven felüli nőknek ekkor még 80%-a hordta a viseletét, a húsz-harminc év közötti korosztály öltözködésében azonban már a népviselet és a városi öltözet hordása, alkalmankénti cseréje volt megfigyelhető. A húsz éven aluli lányok ezzel szemben már nem hordtak viseletét, a legkisebbeknél pedig csak az alkalmi, ünnepi ruházatot alkotta a viselet. Gergely Katalin vizsgálata idején Varsány fiatalsága körében már befejeződött a kivetkőzés, az idősebbek számára azonban még elsődleges volt a viselet. Ez az állapot különösen is alkalmas volt arra, hogy az egyes ruhadarabok elhagyásának folyamatát vázolni lehessen. Munkája tehát egyedülálló abból a szempontból, hogy nem több évtized távlatából próbálta leírni a régi viseletét, hanem jelenvizsgálatot végzett, s az így nyert adatokat egy fejlődési folyamatba illesztette be. Ennek ellenére mintaként csak korlátozottan vehetjük figyelembe, hiszen Varsány a palócvidék viseletes falvaként a kivetkőzésben is sajátos lépéseket tett, ilyen például a szabás megváltozása a házivászon gyári textíliákra való felcserélésekor vagy a régi viselet hétköznapi kötényének ünnepivé válása.9 Itt egy sajátos, bonyolult összetételű viseletátalakulási folyamat egy-egy mozzanatát lehetett megragadni, ezzel szemben Pócsmegyeren a kivetkőzés folyamatában az 1930-as évek más jellegű változásokat — pl. visszalépést a parasztos formák felé - eredményezett. Varsányhoz képest jelentős eltérés mutatkozik meg a kelengye kérdésében is,10 a pócsmegyeriek 6 A pócsmegyeri egybe szabott ruhára és a vállas kötényre példaként lásd: Knézy 2010: 200—201. 7 A 2001-ben és 2011-ben megfigyelt lomtalanítás anyagában hordható, használható öltözetdarab nem volt felfedezhető a ronggyá elhasznált maradékokon kívül. A divat európai rendje az 1960-as, 1970-es évektől már az öltözet évenkénti és évszakonkénti cseréjére buzdított a divatlapok és reklámok anyagaiban. Ennek bonyolult hermeneutikai rendszerében az a jelentés emelkedik ki, hogy a vásárlásokat nem az elhasználódás indokolja, hanem a friss divathoz illeszkedés. (Barthes 1999: 15.) 8 Gergely 1978. 9 Gergely 1978: 241. 10 Gergely 1978: 245. 120
