Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Reznák Erzsébet: Nyolc választás Cegléden, 1920–1939. Képviselők és választók a ceglédi sajtóban
Reznák Erzsébet: Nyolc választás Cegléden, 1920-1939 látványos volt: iskolák a városban és a külterületen, új posta, új kórház, a Magyar Nemzeti Bank székháza, két „kultúrház” megépítése; ez utóbbiak közül az Ipartestület házának befejezése számított igazi tettnek, hiszen ez évek óta a választási ígéretek közé tartozott. Adatok hiányában nem számoltam utána a Ceglédi Közlöny egyik kijelentésének, mely szerint az utóbbi évben minden eddiginél több pénzt kapott az államtól a város. Többet költött a kormány Ceglédre, mint amennyit adóként beszedett tőlünk - hangzik az újságíró „hozzávetőleges” számadása, és szavainak hitelét különösen megerősíti, hogy az emlegetett épületek ma is állnak és funkcionálnak, némelyik közülük pedig máig változatlan feladatkörrel működik.98 A sajtó a kezdetektől azt sugallta, hogy Erdélyi megválasztása nem egyéb formalitásnál. Még a nyílt választás sem jelentett akadályt, hiszen egy jelölt esetén a választás reggelén őt szokás kijelenteni győztesnek. „Ez [a nyílt szavazás — R. E.] ellen erős agitáció folyt és folyik ma is, azonban mi azon a véleményen vagyunk, hogy mi nyíltan is meg merjük mondani azt, hogy ki legyen a követünk és azt is, hogy ki ne legyen”99 - hozta elő a régi jó érvet az egyik szerkesztő. Dicsérték Erdélyit az aktivitásért, a jó kapcsolataiért, a megbízhatóságáért, a munkabírásért és mindössze egyetlen olyan alkalomról számoltak be, ahol „megabcugolták” őt.100 Borsósnak és híveinek viszont nem volt kegyelem; bár a Ceglédi Kisgazda tekintélyes munkatársa Erdélyit ajánló megjegyzésében volt igazság. „Magyarország sorsa nem a piripócsi segédjegyző vagy a székesfehérvári mérnök panamáján fordul meg, hanem az európai porondon, ahol a közeljövőben jóra fordulhat a sorsunk, de tönkre is mehet a mai egész kultúrvilág, ha ott kontárok lesznek”101 — írta a Cegléden jó gazdálkodó hírében álló Váróczi Mihály. Ha nem tudunk jobbat, ne romboljuk le a régit: ez is gyakori érv volt Erdélyi megválasztása mellett, hiszen az ő tevékenységét már megismerhették a ceglédiek. A többféle kortesvers között ezúttal olyanok is olvashatók, amelyekkel valaki (Erdélyi) mellett kam- pányoltak a szerzők. A „Választásra” című költeményben így agitálja a választókat F. E, az ismeretlen költő: „Hová indulsz Lajos komám ? A mandátum kéne tán ? A mandátum ára borsos Nem is kap abból dr. Borsós. Éljen Erdélyi Aladár! Bátor szívű, igaz ember, Ki, hogyha kell, szólni is mer. Szegény ember jó barátja, Készen áll a jó tanácsra. Éljen Erdélyi Aladár! Sokat tett már városunkért, Amit számon sohasem kért, Fáradozott éjjel-nappal, Köszönjük meg a voksunkkal. Éljen Erdélyi Aladárl”102 Az 1931. június 28-ai választás után valóban Erdélyi Aladárnak volt oka ünnepelni. A korszakban ekkor írták össze a legtöbb szavazót: 14 713 fő neve szerepelt a listán. A szavazáson megjelentek létszáma is majdnem rekordot döntött; végül a 11 193 szavazóból 7 118 fő Erdélyi Aladárra, 4 075 fő pedig Borsós Lajosra voksolt. A két jelölt között jelentős volt a különbség: 3 043 szavazat döntött a Keresztény Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt képviselőjének a javára.103 98 Választás után. Ceglédi Közlöny, 1931. július 5. 99 Tudnivalók a szavazásról. Cegléd és Környéke, 1931. június 14. 100 Az „Éljen” és a „Le vele” a politikában. Ceglédi Kisgazda, 1931. június 27. 101 Váróczi Mihály: Választási gondolatok. Ceglédi Kisgazda, 1931. június 20. 102 Cegléd és Környéke, 1931. június 21. 103 Választás, mandátumátadás. Ceglédi Kisgazda, 1931. július 4. 104
